Mérhetetlen szeretet
Mi történt, akkor még nem értettem!
Miért most, és miért pont velem,
miért vagyok csüggedt és erőtlen,
aki egykor voltam, hová tűnt hirtelen?
Testem magatehetetlen zajában
feküdtem némán a szürke félhomályban,
kerestem valamit a fehér szobában,
egy halvány kis reményt a súlyos csatában!
Láttam mindent, éreztem a zajló életet,
sürögtek körülöttem a dolgos kis kezek,
aztán magamra maradtam hirtelen,
nem volt senki, aki nekem segítsen?
S mint a hűsítő zápor a szikkadt földet,
elöntötte szívem a mérhetetlen szeretet,
érzem, ahogy megtölti erővel testemet,
s körülöttem volt Mind, ki szeretett!
Egy kis reményt kértem cipelni terhemet,
s a szeretet ereje fogja most kezemet,
mi egykor voltam, itt van, hogy segítsen,
hogy mi történt Velem?...lényegtelen!!!
2018. március 12., A legnagyobb tisztelettel, Drága "E"!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Jolus2018. április 5. 21:03
csodás Berni :)
berni(szerző)2018. március 23. 11:41
@feri57: ; @donmaci:!!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek! Ölellek benneteket! 😊😊
donmaci2018. március 21. 21:03
Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok: Józsi
feri572018. március 21. 19:14
S mint a hűsítő zápor a szikkadt földet,
elöntötte szívem a mérhetetlen szeretet,
érzem, ahogy megtölti erővel testemet,
s körülöttem volt Mind, ki szeretett!
Csodálatosan szép reményversed
Szívvel olvastam.
Feri