Szerző
Vers

A verset eddig 426 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Somebody Somebody

Elfogyni egy érzésben

Elfogyni egy érzésben,
s csendben, meredten
remélni a reménytelent.
Elfogyni egy vágyban,
s titkon fantáziálni
belül összeroskadva
az esélytelent.

Ülök és csak
próbállak nem nézni,
szemem ide-oda vágtat,
nem bírom tovább,
az érzések megőrjítenek már,
követelik a jussukat végre.

A szemeid,
mint a legszebb gyémántok,
túl sokba kerülnek,
s az én szegény szívem
nem engedheti ezt meg,
mégis elvesznék benne örökre.
Lelkem donorja lehetne
egy ajtó, melyen ha belépnék,
soha többé nem lépnék ki én,
érzem.

Még mindig próbállak nem nézni,
micsoda erőfeszítés,
mintha a levegőtől
fosztanám meg magam
újra és újra.
Az érzések fojtogatnak,
egy üres asztalon boncolják lelkemet,
csak kínszenvedés,
de nem tehetek ellene.

A szád mosolyra fordul,
elkápráztat,
szebb, mit valaha láttam,
lelkemig hatol,
kivirágoztat,
érzem, egy ajtó kinyílt számomra,
majd szép lassan megöl
az üres vágy maga.

A hangod,
mint a legszebb muzsika,
folyton cseng a fülemben,
egy dal, amit nem tudok feledni,
érzem.

Tested és járásod oly erős,
s mégis bolondos,
szétszórt és őszinte,
úgy tetszik,
hogy sohasem állsz le.
Kezeid hívogatóak,
bár érezhetném magamon
végre.
Ellenállni ennek már nem tudok,
teljesen végem.

De csak gyötrődöm tovább,
s próbállak nem nézni erőteljesen,
az ablakon kitekintve
a napsugarat lesem,
járókelő emberek, hétköznapi élet,
hiába is, mindenről te jutsz eszembe.
Én látlak,
te észre sem veszel,
persze.
Közel vagy hozzám,
s mégis mérföldekre távol.
Vad szívem pedig eszeveszetten kalapál,
az érzéseim üvöltenek, hogy
vegyél már észre végre,
kérlek.

Ne nézd, szem!
S ne érezz, szív!
Ne dobogj hasztalan
utána!
A gyűrű ott az ujján,
megálljt parancsol
neked!
Már van társa!
Őszintén tartozik valakihez,
szívét már örökbe adta,
értsd meg, kérlek,
s tűnj el, szerelem!

De érthetetlen bolond szívem
csak a magáét fújja,
hiába hegekkel tele,
nem tanul a buta
sose.

Mardosó reménytelenség,
őrült belső káosz,
s ez mind Cupido miatt?
Tán be volt szívva szerencsétlen,
mikor ezt a végzetes nyilat kilőtte?
S én rosszkor voltam
rossz helyen,
pechemre.

Hiába nem nézlek,
így is csak téged látlak,
elfogyok az érzéseimben,
mást már nem tehetek érted.
Remélem, míg lehet, a reménytelent,
majd megsemmisülök lassan
az érzelmi reménytelenségben.
Önző a szív,
csak őt akarja,
nem hallgat az észre,
majd tanul az ostoba
akkor még egyszer.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


somebody21(szerző)2018. március 23. 14:14

Köszönöm :)

feri572018. március 23. 13:57

Csodálatosan szép szomorú szerelemversed
Szívvel olvastam.
Feri

Metta2018. március 23. 11:14

''Önző a szív,
csak őt akarja,
nem hallgat az észre,
majd tanul az ostoba
akkor még egyszer.''
Nagyon igaz,a szív ellenében az észt nem sokat tehet!
Szeretettel gratulálok szép versedhez!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom