A bölcs
Ezer éjszaka vártam a csillagot
Pusztában, mikor feküdtem.
Aszott voltam, mint kiszáradt gyümölcs,
És nem volt semmi körülöttem.
Halott voltam, mint egy kavics a fűben:
Lapultam, lestem, pihentem,
És csak az égre nézve vártam,
Hogy mikor jössz el, Istenem.
Azt hittem, csontom felmorzsolódik,
Elfújja a szél a port,
Eltaposnak, és földdel egybeolvadok,
S már elfogadtam ezt a sort.
Aztán felragyogott gyönyörűségem:
Fény szállt alá az égből!
Ragyogott, és én életre keltem.
Meghallottam egy hangot régről,
S futottam, szaladtam Hozzád!
Már szívemben fény-vízforrás fakadt.
Átöleltelek, és örökké már
A múlt megszakadt,
Én a Tiéd vagyok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kittymama2019. április 23. 23:44
Köszönöm!
Szederdina2018. április 4. 18:44
Csodaszép, érett sorok! Szívből gratulálok! Edina
41anna2018. március 28. 22:18
Csodálatos szép vers! Szívet hagyok szeretettel! Melinda
Demonboy202018. március 28. 19:58
Szívvel olvastam nagyszerű versedet :)
Metta2018. március 28. 17:02
Csodálatos hittel megírt versedhez szívvel gratulálok!
Margit