Dobos Fanni

A bölcs

Ezer éjszaka vártam a csillagot
Pusztában, mikor feküdtem.
Aszott voltam, mint kiszáradt gyümölcs,
És nem volt semmi körülöttem.
Halott voltam, mint egy kavics a fűben:
Lapultam, lestem, pihentem,
És csak az égre nézve vártam,
Hogy mikor jössz el, Istenem.
Azt hittem, csontom felmorzsolódik,
Elfújja a szél a port,
Eltaposnak, és földdel egybeolvadok,
S már elfogadtam ezt a sort.
Aztán felragyogott gyönyörűségem:
Fény szállt alá az égből!
Ragyogott, és én életre keltem.
Meghallottam egy hangot régről,
S futottam, szaladtam Hozzád!
Már szívemben fény-vízforrás fakadt.
Átöleltelek, és örökké már
A múlt megszakadt,
Én a Tiéd vagyok.