Koldus, élsz-e még?
Hóvihar kavargott át a városon.
S nekem a dologtalan utamon
Százezer gond futott át fejemen,
S milliószor e kérdést tettem fel.
Koldus, élsz-e még a fagyban?
A városból végleg kitagadtak?
Bujkálsz az elhagyatott házban?
Koszorút tettek sírodnak halmára?
Csak mentem, kerestem a koldust.
Hol por volt, pad, most szél fújt.
S nem volt ott a barna nagykabát,
A piszkos arc, remegő kéz, barát.
Koldusok vagyunk. Ő meg én.
Haldoklunk életünk ócska szigetén.
Én szerelmet koldulok. Egyetlent.
Ő semmi mást nem, csak kenyeret.
Hópille hullott. Mindent eltakart.
A pénz, étel, vagyon nálam maradt.
Hó födte be a szürke betondzsungelt.
S maradt a kérdés: Koldus, élsz-e?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
deakeva2018. május 8. 08:52
Kedves! Nagyon aktuális kérdést dolgozol fel meghatóan, párhuzamot vonva saját életeddel. Koldulunk mindig valamiért, ha nem is koldusként, de látni őket fájó. Tisztelem akik tudnak segíteni. Viszont aggasztó a párhuzam, a szerelm koldulásod? Szeretettel olvastam és gratulálok. Éva
Szinci2018. május 8. 06:29
Nem tudok betelni verseiddel. Megható lélekversek. Mintha lalkivilágunk édes testvérek lennének .Nagy szivecskével gratulálok szép alkotásodhoz. szinci
megczirogatott(szerző)2018. május 5. 16:37
@Metta: Köszönöm
megczirogatott(szerző)2018. május 5. 16:36
@lelkesmiklos: Köszönöm, hogy olvastad verseim. Igen, mindannyian koldusok vagyunk ki így, ki úgy.
lelkesmiklos2018. május 4. 20:39
Bizonyos értelemben, sajnos, mindnyájan koldusok vagyunk valamilyen mértékben, ha esetleg nagyon különböző mértékben is.
szombati2018. május 1. 15:57
Ilyen gondolatok ,gyakran átjárnak engem is.
A versed segítségével, meg pláne.
Voltam fent és többet lent, de mindíg inkább koldusnak éreztem magam. Mostanában megfáradtam.
De ez a hozzászólás versedről kell szóljon és szól is,-Elismerésem!
Szívből és szívvel!
Szeretettel!
Légy boldog!
Még találkozunk.
'' A réten''
''Változás''
'' Elveszett árnyékok''
Ezeket még ajánlom, aztán, nem zargatlak.
Tibi
Ragnar2018. április 11. 11:30
@megczirogatott
Elveszett utakon... című versem Hunnia néven írtam. ott keresd. Csodás napot neked.
Metta2018. április 10. 10:33
Nagyon szép,meghat soraid szívvel olvastam!
Szeretetetl:Margit
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 21:08
@SzaipIstvanne: Köszönöm. :)
SzaipIstvanne2018. április 8. 21:02
Erzelemgazdag, mondanivaloja meghatoan szep. Remek vers. Egyszeruen nem talalok szavakat, annyira a hatasa alatt vagyok. Nagy szivet, figyelot hagyok: Maria
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:11
@ereri: Köszönöm! Nézd meg a Történelem című versemet. (Bevallom az a kedvencem.)
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:10
@Ragnar: Hol találom ezt a versedet? Megpróbálom az oldaladon... Köszönöm
ereri2018. április 8. 20:10
''Én szerelmet koldulok. Egyetlent.
Ő semmi mást nem, csak kenyeret.''
Csodaszép sorok! Szépen játszol a magad és az olvasóid érzelmeivel. Magával ragadó történet! Elismerésem és nagy-nagy, biztató szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Ragnar2018. április 8. 20:08
Császi Kálmán István
Elveszett utakon... című versemmel reagálok e versedre. Szívem hagyom művednél.
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:03
@anci-ani: Igen! Mindannyian leszünk életünk során koldusok. Köszönöm, hogy véleményt írtál a versemhez. :)
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 20:02
@111111: Köszönöm.
megczirogatott(szerző)2018. április 8. 19:59
@keva526: Köszönöm, hogy olvastál. Nézz be máskor is! :)
keva5262018. április 8. 19:36
Örülök, hogy olvashattalak.
Szeretettel gratulálok!
Éva
1111112018. április 5. 07:40
Érzelmeket felkavaró, szépen megírt vers, szívet hagyok. Piroska
maxika2018. április 2. 21:00
Drámai sorok.
Albert
HanyeczKaroly2018. április 2. 00:31
Együttérző szép versedet szívvel, szeretettel olvastam. Karcsi Reméljük, él!
41anna2018. április 1. 22:09
Szomorúan megható soraidat szívvel ajándékozom meg! Melinda
feri572018. április 1. 18:16
Hóvihar kavargott át a városon.
S nekem a dologtalan utamon
Százezer gond futott át fejemen,
S milliószor e kérdést tettem fel.
Szép gondolatok, remek sorok.
Szívvel olvastam
Feri
anci-ani2018. április 1. 16:32
''oldusok vagyunk. Ő meg én.
Haldoklunk életünk ócska szigetén.
Én szerelmet koldulok. Egyetlent.
Ő semmi mást nem, csak kenyeret.''
Gyönyörű, megható versed megérintett.
Mindannyian néha koldusok vagyunk...
Szívvel, szeretettel olvastam:
Anci