Huklivszki Katalin

Örökre

Emlékszem még arra a napra, mikor megismertelek,
S már akkor tudtam, hogy te más vagy,
Mint az az osztály többi tagja.
Te voltál az egyetlen személy, aki ítélet nélkül a barátom lett,
S máig az is maradt.
Te vagy, ki azt ígérte, életét adja értem.
S te vagy, aki ezt be is tartja.
Hisz a világ kegyetlen és rideg,
De a te szereteted felolvaszt mindent,
Minden sötét pillanatomban fényt hozol az életembe.
S akárhová is menj el tőlem, mindig az életem legjobb dolga leszel,
Hisz a barátság nem abban bizonyul, mennyi időt vagytok együtt,
Hanem abban, hogy ítélet nélkül szeresd a másikat.
S lehet, sose látjuk majd egymást,
De akkor is 20, 30 vagy 50 év múlva is büszkén fogom mondani a neved,
S mesélni a történeted, mert felejthetetlené teszel mindent mindenkinek.