Szerző
Vers

A verset eddig 386 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Bordács Attila

Hiányzik majd

Hiányzik majd a mosolyod, ahogy a szívig hatol,
Mi az elnémult világban így hangosan zakatol...
Hiányzik majd a hangod, mint kismadár az égen,
Úgy daloltál körbe, ilyet nem éreztem régen...
Elvarázsolsz bárkit, valahogy azt súgja szemed:
Add meg magad, harcos! Van, ki fogja már a kezed...
Hiányzik majd a bizalom, megoldhatatlan képlet,
A felhők közt repülve nem látszik másik véglet...
Első ölelésed váratlan, megnyugtat ez az álom,
Lelkem szétszórt darabjait egyszerre megtalálom...
Amikor dühösen meséltél, én mindig jót nevettem,
Hiányzik majd... hogy veled... picit boldog lehettem...

2018. április 2., Dominikának.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


NagyBrigi19972018. április 9. 19:34

Kedves Attila!
Nagyon szép ez a vers.
Szívvel gratulálok.

feri572018. április 9. 16:52

Nagyon szép alkotás Attila
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom