Szerző
Andrea Varga

Andrea Varga

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 63 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Andrea Varga

Mért?

Mért engedem még mindig,
hogy csókjait lelkembe harapja
még akkor is, ha vérzek?
Mért engedem még mindig,
hogy égő arcom körmével kaparja
szerelmében reménykedve?

Az elfajzott ott vár rám,
úti célom végén. Látom őt:
szájából nyálként csorog a galádság.

Én mégis lelkesen várok
az esőként rám hulló hazugságokra,
hogy könnyítse bizonytalanságom,
hogy remegő ÉN-t adjon nekem,
ami szétesik ezer kis darabra,
mihelyt az igazság napfényre kerül.

Tönkremenni azért, kit kezeimmel el sem érek...

Én még mindig látom azokat a csillagokat,
kik keserűségüket lelkembe merítették,
mikor ő átölelt.
Hallottam a kételyt, de ujjaimmal
befogtam fülemet,
és ígéretét szívembe engedtem.

Kedvessége, gyógyító kedvessége
melengetett s figyelmeztetett,
hogy átölel az éjjel,
majd reggelre elvesztem,
s megint itt leszek ÁRVÁN, EGYEDÜL.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


andreavee(szerző)2018. április 16. 16:32

@logosz4: de aranyos vagy Logosz, köszi 🌷

logosz42018. április 16. 10:29

Nagyon mély gondolatok úgy megfogalmazva ahogy csak Te tudod! Hazudik de legalább nem vagy egyedül...
Szívvel, Logosz

andreavee(szerző)2018. április 15. 19:05

Köszönöm Feri. Kedves vagy. 🌺

feri572018. április 15. 19:00

Nagyon szép versed Andrea
Szívvel olvastam
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ