Szerző

Johny-Loca

Életkor: 29 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 195 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Johny-Loca

Álomkép

Egyszer volt, hol nem volt, valóra vált mint egy álom,
Veled úgyis tudok szállni, ha nincsen többé szárnyam,
Ez Varázslat, mint elhintett tündérpor.
Sokat vártam rád, több mint húsz év volt,
Sorok mögé bújok, mert előtted csak dadognék,
Meggyógyítottál, pedig azt hittem, lelkem már halott rég,
De nem! Csak megpihent, mert mindeközben rád várt.
Egy angyal vagy, ki kölcsönadta ékes tollú szárnyát,
És látom már, mosolyod szebben ragyog a napnál,
Bár leírhatnám azt, milyen hatással vagy rám,
Mikor nem vagy mellettem, elfog a félelem.
Nem kérek sokat, csak egy életet élj velem,
Megadok bármit, mire földi lényem képes,
Bármelyik úton megyünk együtt, már nincs olyan, hogy véges,
Csak végtelen, mint a tengerkék szemed tükrében,
Bennünk pedig saját tekintetem fürkészem...
És látom, tudom, minden rendben lesz most már,
Esténként bújj, kérlek, gyengéden hozzám.
Puha bőröd illatánál már csak egy, mi szebb számomra:
Mikor szíved halk dobbanása ringathat álomba,
Többé nem kell, már nincsen mit kívánom,
Veled az élet egy valóra vált szép kis álom,
Végre szigetre lelt a vihar tépte csónak, és te ott vártál a partján,
Sosem hittem volna, hogy pont egy angyal talál majd rám...
Reggel felkelve kócos hajad mosolyra késztet,
Viszont mosolyodból tudom, a helyedbe már senki sem léphet,
Vajon ki főzi le a reggeli kávét?
Feküdj vissza kicsim, hisz készen van már rég,
Ez a nap is a miénk, sehonnan sem késünk,
Délutáni séta közben egy öreg tölgybe két nevet vésünk,
Az enyém és a tiéd, egy nagy szívbe zárva.
Veled csak előre, nem nézek már hátra...
Hisz nincs többé tél, levelek sem hullanak a fáról,
Számtalan emléket őrzök a sok együtt töltött nyárról,
Mintha romantikus filmben lennénk Te, Én és a hepiend. Szívem szíved kamrájában békésen lepihent,
Te vagy a legszebb ajándék, amit az élet valaha adott,
Mert nem takarja már a szürke égbolt el előlem a napot,
Látom ahogy ragyog, a horizonton túl is,
Amit irántad érzek tudom, már soha el nem múlik.
Felnézve az égre tudom, köszönettel tartozom",
Hisz veled szép volt a Tegnapom, a mám, és szép lesz majd a holnapom.
Két emberből eggyé válva már közös út a miénk,
Mert egymás mellkasában hordjuk a másik felünk szívét...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Johnyloca(szerző)2018. április 16. 18:47

@szombati: köszönom szépen :)

szombati2018. április 16. 18:27

Szép versed nagy szívvel lett kedvencem!
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom