Szerző

Császi Kálmán

Életkor: 38 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 116 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

1-9-7-0, 1 láthatatlan tagunk


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Császi Kálmán

Visszafojtott könnyek

Trianoni évek óta visszafojtott könnyek,
Hazám szomorúsága gúzsba köt, sebek, mik nem hegedtek,
Elpusztítja Országom, testem és lelkem könnyező zenében.
Gyászének suttog ódát rólunk, elszakított testvérek, kik nem nyugodhatnak anyaföldben.
Az igaz vágyódás a komor csendre,
a valódi nyugalom koporsókba temetve.
Az élet megújítja majd a valóság eme porhüvelyét?
Vagy örökre Országunkra nyomta bélyegét?
Eltöröl minden gyászt, s csillapít minden könnyet?
Elszakított családtagok, mintha feldarabolták volna szívünket,
Ezredéves könnyekkel a szememben érzem a gyalázatot,
Harcolunk, hogy túléljük az éjszakát, majd a következő napot.
Vesztésre állunk, vagy jő egy újabb hadiállapot,
Minden lépéssel meghalok, de mennem kell, meg nem állhatok.
Egy nap majd eltűnök, eltörök belül, mégis valamit hagyok.
Kárba veszett életem, szerelmem, de országom őrzik angyalok.
Addig is táncolok könnyekkel szememben hazám megmentésére.
Siratva múltunk, több millió Magyar élet eltemetett emlékére,
Táncolni könnyel a szememben, s kitartani halálig,
Élni egy emléket a meghalt szerelemről határtól-határig.
Mi hisszük, hogy elfelejtsük az elkövetkező vihart,
Szeretjük kedvenc dalunk hangját, a himnuszt, mi összetart.
Újra és újra emlékezünk, hisz tudjuk, ez múltunk, s jövőnk,
Sohasem fogjuk engedni, hogy lásd, hanyatlik időnk.
Ahogy az összetört szívünk fájdalmat okoz nekünk,
Van a büszkeségünk, és tudjuk, hogyan nem veszíthetünk,
Minden bánatunk és fájdalmunk ellenére sohasem csüggedünk,
Az esőben fogunk sírni, s egy nap felemelkedik nemzetünk.
Ha viharos égbolt gyűlik is a Kárpáti bérceken,
Nem fogod észrevenni a könnyeket a szemünkben,
Nem fogod tudni, hogy a sírhant kit takar,
Habár a szívfájdalom megmarad, mert Magyar a Magyar.
Az esőben fogunk sírni, távol a világtól,
Esőcseppek hullanak földön, s a mennyországból
Soha nem mossák el a szenvedésünk, nem felejt, ki Magyar,
Mivel nem vagyunk együtt, annyi mindent kéne elmondanom, szól a dal.
Viharos időben várok, hazám, népem siratom,
Nem baj, ha látod könnyeimet, hisz Magyarként fáj Trianon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2018. április 16. 22:20

Remek alkotásodat szívvel olvastam: Józsi

1-9-7-02018. április 16. 20:11

Első szívvel gratulálok kiváló szép haza versedhez Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom