Szerző

Nagy Aranka

Életkor: 39 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 113 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Nagy Aranka

Merengés...(Miért?)

Havazik, az ablaknál állok,
és nézem a nyüzsgő valóságot.
Mindenki rohan, mindenki siet,
szép fehérséget senki nem veszi észre.
Aztán ráeszmélek, hogy is vehetnék észre,
ez a jégvilág nem kint van, hanem a lelkemben.

Most valami fáj, valami éget,
belülről feltörnek az emlékek.
Emlékszel, milyen volt a kezdet,
mikor gondtalanul ismerkedtünk meg?
Mikor szemedben égett az a láng,
ma már csak a közöny szikrázik rám.
Szeretet és gyűlölet között nagyon vékony a határ,
talán azért gyűlölünk meg valakit,
mert érezzük, szeretni is tudnánk?
Ki változott meg, te vagy én?
Utunk itt véget ér?
Büszkeséged hatalmas fala
számomra már áthatolhatatlan?

Tudom, néha tép az élet,
tudom, néha nehéz az élet.
Tudom, néha elfáradsz,
tudom, néha magányos vagy.
Tudom, néha azt hiszed, nincs senkid,
tudom, néha azt hiszed, nem segít senki.
Tudom, néha rossz a kedved,
mert azt hiszed, hogy nem szeretnek.
Tudom, neked nagyon nehéz,
tudom, nem vagy egy főnyeremény.
Tudom, szegény vagy,
de hidd el, számomra különleges vagy.
Hidd el, a pénz nem minden,
a belső ami fontos, és ez az, ami igazán lényeges.
Harcolnék érted, értünk, ha kéne neked,
de látom, te feladtad, így egyedül semmit nem tehetek.

Most már szakad a hó,
egyre vastagabb a jégtakaró.
Alatta ott vannak az emlékek,
remények eltemetve, megfagyva a sötétségben.
Még mindig az ablaknál állok,
csak rágyújtottam egy cigarettára.
Nézem, ahogy parázslik a vége,
aztán elhamvad, és a füst elszáll az égbe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sakura79(szerző)2018. május 28. 15:10

@ereri: Köszönöm szépen a kedves sorokat! :) Az elengedés megvolt és a boldogság megtalálása is! ;) Ari

ereri2018. május 25. 07:17

''Mikor szemedben égett az a láng,
ma már csak a közöny szikrázik rám.''

''Harcolnék érted, értünk, ha kéne neked,
de látom, te feladtad, így egyedül semmit nem tehetek.''

Ha tényleg így van, engedd el kedves Aranka! Csak így lehet esélyed - más oldalán - a boldogságra. Őszinte és szépségesre írt soraid mellett nagy-nagy, együttérző szívem és elismerésem hagyom - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Sakura79(szerző)2018. április 24. 08:37

@jade1023: @feri57: @SzaipIstvanne: Köszönöm szépen a kedves szavakat! :) Ari

jade10232018. április 23. 18:02

Kedves Aranka!
Szomorúságában is szépséges versednél szívet hagyok!
Szeretettel:Margit

feri572018. április 23. 14:02

Most már szakad a hó,
egyre vastagabb a jégtakaró.
Alatta ott vannak az emlékek,
remények eltemetve, megfagyva a sötétségben.
Még mindig az ablaknál állok,
csak rágyújtottam egy cigarettára.
Nézem, ahogy parázslik a vége,
aztán elhamvad, és a füst elszáll az égbe.

Csodálatosan szép szívhez szóló gyönyörű versed
Szívvel olvastam
Feri

SzaipIstvanne2018. április 23. 12:27

Draga Aranka, nagyon szomoru, de csodalatosan SZEP vers. Elso szivet hagyom: Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom