Első találkozás
Szívem oly hevesen dobogott,
Csillapodni egy percre nem tudott.
Mosolyt csaltál arcomra,
Mintha rád pillantanom is bűn volna.
Megbabonázott szemednek ragyogása,
Elmémnek Te vagy minden gondolata.
Hangod bársonyosságától elolvadtam,
De az izgalomtól ki nem mondhattam.
Rég nem éreztem már ilyet,
Visszaadtad nekem a reményt s a hitet.
Talán létezik szerelem első látásra,
Vagy csak egy lángolás, mi elmúlik egy másik hatására.
Ezt nem tudom még eldönteni,
Az első lépéseket meg kell tenni.
Ha újra láthatnálak talán megtenném,
Csókot adnék, ha megengednéd.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ereri2018. május 5. 10:19
''Rég nem éreztem már ilyet,
Visszaadtad nekem a reményt s a hitet.''
Pontosan átérzem, milyen az, amikor ebben a boldog bizonytalanságban tennénk is egy lépést szívesen, de a hátrálás is előfordulhat, mert még semmi nem dőlt el, csak össze vagyunk zavarodva. Remekül ideidézted ezt az állapotot kedves Barbi! Drukkoló nagy-nagy szívem hagyom kifejező soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.