Szerző
Kovács Rita

Kovács Rita

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 318 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

azta, ereri, feri57, kicsikincsem, Metta, Motyo01, szombati, 1 láthatatlan tagunk

Kovács Rita

Csendkeringő

dal

Súlyos mérföldkövek nyomják a szívemet.
A szekér elhaladt, s hogy fel sem vett,
arról csak én! Csak én? Csak én! Tehetek.
A gyönyörök kapuját ketten
őrizték odaát:
az egyik a Józan Ész,
a másik a Lelkiismeret,
ezért semmi, sajnos még semmi
nem történhetett.

Csendesek az ezerév koptatta kövek,
csendesek a fehérre meszelt falak,
némán fájnak az emlékek,
valami fontos megszakadt.

Mire is vártunk? Azt hittük,
megnyertük az Életet,
bánhatjuk már, rád néztem,
és kezet fogtam veled.
Más semmi, már semmi nem történhetett.
Ott húztunk széles határvonalat,
és mikor közös gondunk már nem akadt,
győzött a Józan Ész, és éljen a Lelkiismeret...
Most elpusztulok, mert nem élhetek,
nem vagyok senki sem nélküled.

Csendesek az ezerév koptatta kövek,
csendesek a fehérre meszelt falak,
némán fájnak az emlékek,
valami fontos megszakadt.

Talán újra megtörténik, talán megint
szemben, szemtől szemben állok veled,
s majd arra gondolok, ami nem volt,
ami már nem velünk történhetett.
Eldől! Rögtön ítél majd az a pillanat!
Hogy jövőnk lesz-e vagy elmarad,
bukik a Józan Ész, meghal a Lelkiismeret -
kit érdekel, ha te ott leszel,
s élhetek tovább... Veled...

Csendesek az ezerév koptatta kövek,
csendesek a fehérre meszelt falak,
némán fájnak az emlékek,
valami gyorsan megszakadt...?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kovacsrita(szerző)2018. július 1. 10:39

@ereri: Köszönöm ! az elismerés tőled duplán számít ! remélem, egyszer majd leszek olyan JÓ , mint Te.

ereri2018. május 8. 11:07

''A szekér elhaladt, s hogy fel sem vett,
arról csak én! Csak én? Csak én! Tehetek.''

''Csendesek az ezerév koptatta kövek,
csendesek a fehérre meszelt falak,
némán fájnak az emlékek,
valami gyorsan megszakadt...?''

Nagyon tetszenek az ismétlődő, nyomatékosító, gondolatébresztő motívumaid kedves Rita! Ahogy az egyedi hangvétel és a gondolatvilágod is. Klassz vers! Elismerésem és nagy-nagy, biztató szívem hagyom mellette - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

Metta2018. május 2. 11:12

Csodálatos versednél szívet hagyok!
Szeretettel:
Margit

kicsikincsem2018. május 1. 11:49

Szívvel olvastam a sorok között, gratulálok.
Ilona

Törölt tag2018. április 30. 18:31

Törölt hozzászólás.

donmaci2018. április 29. 18:13

Szép vallomásodhoz szívvel gratulálok: Józsi

szombati2018. április 29. 18:03

@kovacsrita:
Most már mindegy.
Lebuktam.
Üdv!

Fibi

kovacsrita(szerző)2018. április 29. 16:51

@szombati: köszi köszönöm ! a fibi a lányos álneved :D mostantól
-

szombati2018. április 29. 16:43

Nem fibi,Tibi!
Szép estét!
Tibi

szombati2018. április 29. 16:41

Nagyon tetszik versed.
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Üdv!
Fibi

kovacsrita(szerző)2018. április 29. 15:34

@feri57: köszönöm,viszontfigyellek

feri572018. április 29. 11:24

Szép romantikus vallomás versed Rita
szép lett.
Kedves Rita, Mától kedvencnek jelöllek és a figyelőmben követlek tovább.
Szeretettel várlak én is.
Tisztelettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom