Szerző
Török Levente

Török Levente

Életkor: 27 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 455 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Török Levente

Hamvasztás

Álmodtam egy világot, mely köd mögül érkezett,
S megkövülve megállt lelkem, hideg árkain,
Árván síró, bús nimfák gondolatait mérgezve,
Fehér galambok énekelték föl, szívem bűnös vágyait.

Rituálét járt körültem, a derű, a kéj,
Jajduló kertek, sövényein csöndben, tűnődtem,
Nézve miként bújnak el az idő gyarló kételyei,
Akár kis testű fenevadak, egy porladó festményen.

A forróság közepette, hirtelen eleredt az eső,
Halovány árnyak játszottak gyermetegen,
Az égbolt izzó hamvain halkan megálltak a felhők,
S pironkodva szemlélték, amint a fertő lassan árad el.

Valami égi könnyű, s pernye hullt alá,
Ledéren virrasztottak a buja csillagok,
Én futottam át, a vadonon, a világ hátán,
Köszöntésemre sejtelmesen gyúltak, az égi miriádok.

Nyomomban lohol az otthon baljós zenéje,
Kötelet fon karjaival nyakamon, az, mit úgy gyűlölök,
Sandán ragyog szemem előtt, mint boltív a verem,
S most a láthatatlan holtsávon, bolygó végtelennek ütközöm.

Lassan borítják be testem, apró fekete foltok,
Gömbölyded lángjai egy vad szenvedélynek,
Egy, más helyre visznek a messzi, égi kerubok,
Hol felpuhít, majd, mint utolsó földi kád, az éden.

Az igazság mámorában úszok, még várat a mély,
Mit tövissel rejt el a hazugság, a kincs, a ragály,
Oda menekülök, hol a polgárság a senkik nyelvén beszél,
Hol az üldöző, valóság sosem talál rám.

De egyre csak bolyongok, céltalanul a sötétben,
Próbálom feltörni megkövült lelkem kapuját,
Dermedten állva, vörös leplen át, az emberiséget figyelve,
Mit gyűlölködő érzések dobálnak idébb-odább.

Még most is csak állok, rosszallón, selypítve nézek,
Szúrós karmaikkal megragadnak éhes oroszlánok,
Utolsó lélegzetem is visszafojtom, a vak sötétbe tekintek,
S érzem, amint eleven tüzek, lángoló páholyára zuhanok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


sayuri2010. június 22. 19:04

Levente nagyon szépen ki tudod magadból írni az érzéseidet. Gratulálok. Csak így tovább.

Somogyianziksz2009. június 12. 00:12

Lehet, hogy meglep Téged, hogy éppen erre figyeltem fel:
''selypítve nézek'' - de ez meghökkentően furcsa. Vagy eredeti? Már nem is tudom. JL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom