Szerző

Kribusz Ádám

Életkor: 24 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 129 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kribusz Ádám

A szoba

Egy ablakon keresztül kémlelem az eget,
Magamhoz közelebb érnek ezek a kezek.
Vékony párkányomon halk lábnyomok,
Kegyetlenül hozzám ér az eső.

Együtt sírunk, együtt nevetünk hangosan,
Táncol a szivárvány arcodon pajkosan.
Vékony párkányomon halk lábnyomok.
Lelked az eső, egy cseppet áthozok.

Megőrzöm énem, míg fel nem szárad,
Nyüszítő vakságom és minden bánat
Egy utolsó kívánság a párkányon.
Aztán hozzám ér az eső.

Kezeim nyújtom, nedves és hideg,
De én így szeretem. Én így nevezem:
Hazugság. De mégis kinek?

Ma feketébb az éjszaka, én fehér vagyok.
Egy csillag villan, kezem pedig felragyog.
Halk zene szól a szobából, én figyelek.
Nem értem a hangokat, mind integet.

Búcsúzik az éjszaka, ismét elered az eső.
De most már ez sem lesz elegendő.
Becsukom ablakom. A cseppet bámulom.
Hallom a hangod, neked elárulom...

Minden csepp végtelen történetem,
Ablakom előtt állok önkénytelen.
A halk lábnyomok most eláznak.
A szilánkok a párkányon megvágnak.
Mégis visszahúz szívem,
Mert minden egyes esőcsepp én voltam,
A szobából kitörő könnyeket suttogtam.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Szalaypoci2018. május 6. 11:29

érdekes vers :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom