Szerző

Eszenyi Imre (Impaller)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Eszenyi Imre (Impaller)

Eredendő bűnjel

Elmémben oly sok év után vadul kergetőző,
Reményekkel teli, vad álmok cikáznak szerte,
Elborít egy már jól ismert érzés, mint tetőző
Dunának a Pesti rakpartot habjai verte.

Engedem, hogy magával ragadjon a szörföző
Nihil ideája, ahogy az imént megnyerte
Damoklész kardját. Hisz azt elvenni csupán önző,
Önáltató őrjöngéssel lehet, s azt ki merte?!

Bíztam benned vakon, és most láss csodát, elbuktam.
Űr tátong néma lelkemben, ahogy eljő a csend.
Nem szól. Csak jelzi: nem érti, nem hallja, mit súgtam.

Jön és egyre csak jön! Kardod tompa, harcos, hát fend!
Eredendő bűnjeleimet én rég eldugtam.
Lám, újfent harcba hív a káoszból a néma csend.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. május 9. 12:46

Nagyon szép hiányversed Imre
Szívvel olvastam
Feri

szombati2018. május 9. 10:55

Kedves Imre!

Akrosztichonos versed nagy szívvel lett kedvencem és figyelőmmel követlek tovább!
Tartalmilag is jó és fedi a kiolvashatót.
Gratulálok!
Szeretettel várlak én is!

Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom