Szerző

Kerkay Endre

Életkor: 41 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 42 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Kerkay Endre

Most már

Most már te arra, én meg erre,
s visszatérünk álmainkhoz,
majd nem fáj úgy a szálka,
sértéseink gerendája
porba hull: futni vágyó lábainkhoz.

Most már nem bántlak, s te sem,
csak ezt adtuk-kaptuk talán,
eső mos majd festéket,
és újat fest tán, szép kéket -
életünk viskója roskatag falán.

Most már hiszed, hogy vége,
de hidd, mindig együtt leszünk,
íriszed nem látja enyémet,
s csontjaink egyszer majd elégnek,
akkor is összeér lélekkezünk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kodrane2018. május 14. 14:09

Nagyon szép! Szívvel gratulálok!

szombati2018. május 13. 15:46

Kedes Endre!

Versed tetszik és megérint.
Nagyon szép alkotás.
Elismerésem!
Nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ