Szerző

Szabó Aba

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 84 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Szabó Aba

Lenyelt vallomás

A félelem sötét kapujában
Reszkettem a vallomásban.
Reszkettem, mert valahol
Minket mindig megalázol.

Bűntől már ki-kiszáradt lelked,
Meggyötörted e szegény népet.
Rettegve éljünk kicsiny helyen?
A bántó szót nehezen lenyelem.

Harcolunk, tán megalázkodunk,
De egyszer összetalálkozunk.
Akkor kellene földig nyomjál,
Könnyezve mondanám: ez fáj.

Ez fáj, neked nem fájna, barátim?
Azt hiszed, csak gyenge orcáin
Látszik a könnyeknek kis útjai.
Már elfeledettek a nép gondjai.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2018. május 30. 07:39

''Harcolunk, tán megalázkodunk,
De egyszer összetalálkozunk.
Akkor kellene földig nyomjál,
Könnyezve mondanám: ez fáj.''

Igen, akkor kiderül minden. Kifejező és tartalmas vers! Gratulálok és nagy-nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Aba(szerző)2018. május 14. 17:04

@Fanni.222: @szombati: @deakeva: Köszönöm szépen!

deakeva2018. május 14. 11:33

Kedves Aba! Szívet hagyok remek versednél. Éva

szombati2018. május 14. 06:33

Nagyon jó és sokatmondó alkotás kedves Aba!
Nagy szívvel!
Szeretetel!
Még jövök s várlak.
Üdv!
Tibi

Törölt tag2018. május 13. 21:54

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom