Szerző
Vers

A verset eddig 185 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (17)

Megczirogatott Lány

Állapot

Fekszem a földön,
Agyam kitörölt,
Gyógyszertől gyenge.
Sóhajom az égbe száll...
Légzésem csak zihál.
Csak a testem él.
Gondolatom nincs,
Minden kiég.
Halk zajok köröttem,
Lehet, hogy csak csönd ez.
Nem fogom fel a létezést.
Nem értem a madarak énekét.
Nincs gondolat, csak fájdalom.
A gyógyszer eltünteti mondatom.
Nem hallom a belső szavakat.
Nem tudom összeszedni magamat.
Gyilkos minden érzés...
Gyilkos a tiszta légzés.
Torkom elszorul,
Nem eszem,
Nincs íz, mely kellene,
Nincs mondat, mi ébresztene,
Nincs érintés, mi kellene.
Ez már a vég.
Lelkem kiég.
Testem vonszolom.
Már nem önmagam vagyok.
Ez most jó.
Szívszorító.
Andalító.
Megbocsátható.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Meroni2018. május 22. 15:23

Megkönnyebbülve olvasom , hogy ez az állapot már a múlté... Remek soraiddal remekül leírtad fájdalmasan szomorú milyenségét... szívvel olvastam! Roni

lanyigeza2018. május 19. 03:04

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Géza

megczirogatott(szerző)2018. május 18. 20:15

@111111: @csakabor: @donmaci: @Pflugerfefi: @donmaci: @Pflugerfefi: @feri57: @anci-ani: @Metta: @szombati:
Kedves Barátaim!

Jelentem jól vagyok. A vers egy régi érzés felidézése, átélése, megörökítése. Mindez csak azért született, hogy jelet hagyjak a világnak, hogy ilyen az, amikor az egészség hiánya kínoz. A jelet felírtam a versek palettájára. S ezzel a korszakot lezártam, hagyva egy kis nyílást, hogy azért teljes feledésbe ne merüljön. Hatalmas ölelést küldök aggódásotokért, együttérzésetekért. Köszönettel: Megczirógatott Lány

1111112018. május 18. 10:57

Remélhetőleg csak a képzelet szüleménye a versed Kedves, de nagyon megrázó képek, átütő erővel írtad meg, szívet hagyok szeretettel. Piroska

csakabor2018. május 17. 13:52

A súlyos betegség mindig megtöri a lelket, de sosem szabad feladni. Ha az ember már nem is érzi a testét, de van gondolat, mellyel az életbe kapaszkodik, addig van remény.
Meghatóan szomorú a versed.

Tibor

donmaci2018. május 16. 22:44

Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi

Pflugerfefi2018. május 16. 19:44

Hu. Ez nem az élet!
Ahogy leírtad ez már agónia!
Van visszaút? Van még lehetőség az életre?
Szívvel, szeretettel kívánom hogy legyen! Feri.

feri572018. május 16. 16:32

Megható szomorú, letargikus versed az életérzés hiánya bántó betegség.
Kívánom mielőbbi gyógyóllásod
Tiszta Poéta szívemből.
Szívvel
Feri

anci-ani2018. május 16. 15:48

Nagyon szomorú,fájdalmas versedhez szívet küldök szeretettel és kívánok Neked mielőbbi gyógyulást!
Anci

Metta2018. május 16. 15:28

Gyilkos minden érzés...
Gyilkos a tiszta légzés.
''Torkom elszorul,
Nem eszem,
Nincs íz, mely kellene,
Nincs mondat, mi ébresztene,
Nincs érintés, mi kellene.''
Nagyon átérezhető,szomorúan szép vers!
Szívet hagyok szeretettel :Margit

szombati2018. május 16. 14:06

Szívet hagyok szeretettel!
Várlak én is tisztelettel!

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom