Szerző
Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Vágföldi Júlia

Jönnek és mennek...

Csokit eszem a boldogság helyett,
megyek, amerre az eszem vezet,
lemerült bennem a Duracell,
lassan-lassan tölteni kéne,
a boldogság várat magára,
a télben csak örök-tűz éghet.

Jönnek és mennek sorban az évek,
amik elmúltak, azok már tények,
egyszer szép emlék, vagy rossz játék,
nem gondolnád, hogy mind ajándék,
egyik fagyaszt, másik eléget,
az utolsó maga a végzet,
számat vadul hiába tépem,
nem ugrom át soha a lécet.

2018. május 9.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2018. július 20. 15:31

''Jönnek és mennek sorban az évek,
amik elmúltak, azok már tények,
egyszer szép emlék, vagy rossz játék,
nem gondolnád, hogy mind ajándék,''

Bizony, múlik az idő kedves Júlia és egyre kevesebb marad, hogy élményekkel gazdagítsuk az emlékeink tárházát, pedig ez a fontos, az élet minősége, nem a hossza. Remek témád mellett nagy-nagy szívem és elismerésem hagyom - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Demonboy202018. május 18. 18:12

Nagyszerű vers lett :)

kicsikincsem2018. május 18. 17:21

Szívvel gratulálok kedves Júlia.
Ilona

jocker2018. május 18. 14:17

Az évek, csak jönnek és mennek,
És ezek biz' nagyon makacs tények.
Szeretettel olvastalak:
jocker/Kíber/Feri

feri572018. május 18. 12:32

Jönnek és mennek sorban az évek,
amik elmúltak, azok már tények,
egyszer szép emlék, vagy rossz játék,
nem gondolnád, hogy mind ajándék,
egyik fagyaszt, másik eléget,
az utolsó maga a végzet,
számat vadul hiába tépem,
nem ugrom át soha a lécet.

Nagyon szép életversed kedves Júlia
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri

feri572018. május 18. 12:32

Jönnek és mennek sorban az évek,
amik elmúltak, azok már tények,
egyszer szép emlék, vagy rossz játék,
nem gondolnád, hogy mind ajándék,
egyik fagyaszt, másik eléget,
az utolsó maga a végzet,
számat vadul hiába tépem,
nem ugrom át soha a lécet.

Nagyon szép életversed kedves Júlia
Szívvel, szeretettel olvastam
Fedri

szombati2018. május 18. 10:18

Nagy szívvel!
Szeretettel!
Versed tetszik.
Üdv!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom