Szerző
Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 18.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Friedrich Ákos István

Az ódon csehó

Hahotázó emberek, füstös falak,
az alkohol folyik, akár egy vidéki patak.
Az öreg csehó csordultig áll,
ki bánatos, itt örömöt talál.

A pultnál egy férfi, a parketten csárdás,
kikéri az első kört, hisz édes a megváltás.
Bánata hatalmas, nem egy tündérmese,
magányos az este, elhagyta a jegyese.

A kedveske, kinek semmi se szent,
nagy hűhó, robban, majd átkozott csend.
Csend és üresség honol az asztalon,
hozz egy újabb kört, drága angyalom!

Üdvözület a neve ily kései alkonyon,
amit a sör, s a bor nyújt rideg balkonon.
Cimborája víg, pisiltetős hírére
irigység lopózik be meghasadt szívébe.

Büszkeségén csorba, szívében bicska,
Szerelme új lovagja az igazi fricska.
Hogy túléli vagy belehal? Igazi talány,
lehet, őt is felemészti a pokoli magány.

2015.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Demonboy202018. május 18. 18:32

Versed nagyszerűen sikerült :)

csakabor2018. május 18. 14:10

A szerelmi bánatra a z italozás csak átmeneti vigasz, előbb-utóbb kijózanodunk.

Tibor

szombati2018. május 18. 12:59

Nagy szívvel!
Szeretette!
Várlak én is!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom