Iskolai ebédlőben
A párás ebédlő egyik asztalánál
Fürtös hajú kislány: csöpp elsős gyerek.
Lábait felhúzza - nem illik így ülni -
De rászólni most mégse merek.
Előtte az étel. A gőzölgő párát
Orrocskája mohón szippantja be.
Kicsiny kis karja öleli a tányért,
Jaj, csak valaki el ne vegye!
Tarhonya hússal. A gyerek éhes,
Szaporán jár a tövén fogott kanál.
Arca kipirul, s a meleg zsírtól
Ragyogó ékkő a kicsike száj.
Elfogyott minden. Elégedetten
Hátradől székén a pici gyerek.
Fölpillant akkor, s a vidám kis arcból
Csillognak felém a bogárszemek.
2003. december 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572018. május 23. 05:48
Nagyon szép, megható versed Gabriella
Óriási szívvel jelölöm kedvencnek.
Nagy szeretettel várlak én is
Tisztelettel
Ferik
kincseshaz2018. május 22. 21:42
Versed nagyon megható, szép. Sugárzik belőle az éhes gyerek iránti szereteted, aggodalmad.
Őszinte szívvel gratulálok és hagyok alkotásodnál szívet és nálad figyelőt. Ilona
Metta2018. május 22. 20:02
''Kicsiny kis karja öleli a tányért,
Jaj, csak valaki el ne vegye!''
Sajnos ma is sokszor találkozunk hasonló képekkel!
Nagyon szép versedet szívvel olvastam!
Margit
szombati2018. május 22. 19:57
Nagyon szép versedhez őszinte szívvel gratulálok!
Szeretettel!
Tibi