Szerző
Janó Nataniel Dávid

Janó Nataniel Dávid

Életkor: 19 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 157 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Janó Nataniel Dávid

Lángoló város

Hol tart már a világ?
Az utcákon bűnözés, üldöznek a vadkutyák.
A fegyverhangon át kiszűrődő gyermeki sírás,
A régi téren kialudt világítás,
Mind emlékeztet minket rá, hogy mi az ember,
És hogy miért nem él többször, csak egyetlenegyszer.

Építjük dicső jövőnket,
De múltunkból sosem tanulunk,
Az ördögi körből így sosem szabadulunk.
Elbukunk még százszor, elesünk és felállunk,
Csak keressük és keressük,
De a helyes utat meg nem találjuk.

Az utcán zenél egy régi orkeszter,
Dalaikból árad a bölcsesség,
Hangtalan gitáron eljátsszák ötvenezerszer,
Ahogy régen ők is ellesték.
Szól az énekes: Elkorcsosult a világ.
És nevet rajta a nép, mert nem látja a hibát.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


marcso932018. június 1. 18:35

Nagyon szép a versed! A valóságot tükrözi! Büszke vagyok rád, Janó Gyuri fia!

feri572018. május 30. 17:04

Nagyon szép igaz versed
Nagy szívvel jelölöm kedvencnek
Tisztelettel
Feri

szombati2018. május 30. 17:02

Jó vers igaz is.
Szívvel!
Szeretettel!
Várlak én is!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom