Válasz nélkül
Válasz nélkül hagyott a remény,
talán a tintája elfogyott.
Az üres papír, mint fehér hólepel,
hitem takarja, lassan elfagyott.
Ábránd maradt, hogy mellettem legyél,
magányba vezet a gyilkos távolság.
Az idő homálya nem lehet feledés,
a kezdeti remény csak távoli ragyogás.
Nem akartam lenni sorsom hőse,
lelkem vágyaim sötét temetője.
Mert a szeretet, ha ódaként szólna,
egyetlen hangjegy jólesett volna.
Semmit sem muszáj, szabad az akarat,
hiába súgnék hangtalan szavakat.
Talán egy lelket meghallasz egyszer,
áldjon Isten jóval ezer és egyszer.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eletem_Szerelme2018. június 2. 20:37
Szívemet hagyván, s azzal olvasván érzek és értek egyet gyönyörű verseddel.
Tisztelettel: É.SZ.
molnarne2018. május 31. 07:42
Szép versedet szeretettel szívvel olvastam gratulálok:ICA
Tulipaclusiana2018. május 30. 20:54
Jót kívánni miközben fáj a hiány, ritka szép dolog, ez felemeli a verset is, amihez gratulálok.
szombati2018. május 30. 20:46
Kedves Ferenc!
Versed is olyan mintha ódaként szólna.
Szép és engem is megérint.
Nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
feri572018. május 30. 19:48
Szép reménytelenségversed Ferenc
Nagy szívvel jelölöm kedvencnek.
Szeretettel várlak én is
Tisztelettel
Feri
kevelin2018. május 30. 19:43
szép versedhez szívből gratulálok