Szerző

Pedro Sierra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 210 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Pedro Sierra

Magányos lábnyom

A holdfény tarkónvilágít, az utam egyedül járom,
A sötét utca kövébe beleég egy magányos lábnyom,
Az árnyékom a párom, minden álom tetszhalott,
A szél halkan súg a fülembe: amit akarsz, megkapod!

Elfelejtem a tegnapot, reggel úgy kelek ki az ágyból,
Hogy az esti könnyeket még lenyelem a számból,
Mit várjak a mától? Ha a holnapom rég elveszett,
Világot fedő álarcom a félhomályban megrepedt,

Ami egykor védelmezett, mára ellenséget generál,
Nem segít az érzelem, a szív sem ugyanúgy kalapál,
Távolról simogat a tetszhalál, a fénysugarakat számolom,
Kilenc bennem az ezrelék, túl lassan múlik a mámorom,

Átsiklani pár nyomon. Vajon miért veszettem el mindent?
Ami egykor úgy hajtott, már nem zakatol itt bent,
Mindenki játssza az istent, engem meg eltakar az acél fátyol,
Forrón ölelne tán` még a kéz, mert látja, hogyha fázol,

Előttem délibábként látszol, az úton tovább ezért megyek,
De megcsal a látszat, egy hamis szempárban eltévedek,
Talán akkor elég leszek, ha hagynak meghalni újra... Ezerszer...
De kérlek, álmomban, ha rám találsz, többé már ne ébressz fel...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2018. május 31. 11:55

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom