Szerző
Tuka Beáta

Tuka Beáta

Életkor: 26 év
Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. május 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tuka Beáta

Csókkal köszönöm

Csókkal köszönöm a közös perceket,
s hogy fogtad a kezemet, amíg csak lehetett.
Hogy napként beragyogtad sötét egemet,
s lágyan letörölted a fájó könnyeket.

Köszönöm, hogy lényeddel életre keltettél.
Valóban igazán, őszintén szerettél.
Hogy szívből jövőn adtad minden csókodat.
Emlékük bennem örökre megmarad.

Csókkal köszönöm, hogy szerelmes lettem,
s minden órát, amikor veled lehettem.
Hogy tiéd voltam és te lettél a minden.
Ezenkívül tudod, már egyebem sincsen.

Köszönöm, hogy elfogadtál úgy, ahogy vagyok.
Pedig sajnos, mindig furcsa nő maradok.
Szeretlek, így jól tudom, hogy menned kell.
Már nem számolok évekkel, napokkal, percekkel.

Csókkal köszönöm, hogy átadtad magad,
s láthattam a mosolyt, mely ajkadról fakad.
Hogy hittél bennem, és a rossztól óvtál.
Gyengéden, szeretőn sokszor átkaroltál.

Köszönöm, hogy figyeltél minden rezdülésemre,
és sajátoddal válaszoltál a szívverésemre.
Hogy mikor beteg voltam, levest csináltál,
s mellettem maradtál a legizzasztóbb láznál.

Csókkal köszönöm, hogy szépnek találtál,
s hogy egykor velem közös életre vágytál.
Hogy engem akartál, pedig mindenki lebeszélt.
Mégis szerettél a szívem miatt, s az eszemért.

Köszönöm, hogy együtt jót tettünk a világban.
Megláttuk a mindenséget egy apró virágban.
Hogy bámultuk az eget, s rajta a sok-sok csillagot.
S nézhettem hogy a lényed, mint üstökös felragyog.

Csókkal köszönöm gyászos, kegyetlen búcsúdat.
S hogy elvesztésed bennem örökre megmarad.
Köszönöm, hogy boldog vagy, és élsz tovább békében.
S hogy minden napot újból átvészelsz épségben.

Köszönöm, hogy láthattalak.
Most már el tudlak engedni.
Ma végre felkelt a nap,
s többé nem fogok szenvedni.

Csókkal köszönném, de túl távoli vagy.
Köztünk a tér, mint a világűr, oly nagy.
Így hát csók és könnyek nélkül, némán búcsúzom.
Te elsétálsz, s én ott maradok ülve a romon.

H. T. -nak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2018. május 31. 12:01

Szép és meghat.
Szívvel.
Várlak én is.
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom