Szerző
Gősi Vali

Gősi Vali

Életkor: 65 év
Népszerűség: 309 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 353 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (44)

Gősi Vali

Fázom

Szelíden kopogtat ajtónkon a csönd
- mindhiába. Bezártam magunkat
valami végérvényes, zajos magányba.
Ebben az üvöltő némaságban a velünk
szűkölő hiány is kulcsra zárva, hiába várja
a szabadulást: nincs menekvés!
Se ki, se be nem engedi - kirekeszti,
elriasztja a szelíd érkezőt ez a megvadult
lárma, hiába reméli a jámbor követ,
hogy végre megértő békesség várja:
esélye sincs a szíves fogadtatásra.
Lassan öl, cseppenként szívja erőmet
kettőnk összezárt, magányos gyásza.
Csak nézzük egymást szótlanul,
de semmi esély arra, hogy áttörünk
végre-valahára ezen a végeérhetetlen
elhagyatottságon.
Nem akarom ezt a velünk élő,
fülsértő csöndet!
Tessék, itt a takaróm, vagy teríts a vállunkra
meleg kabátot - enyhítsünk ezen a reménytelen,
dermesztő árvaságon!
Szoríts magadhoz, fázom!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gosivali(szerző)2018. június 22. 06:30

m.falvay: Nincs kétségem efelől - valami ilyesmire gondoltam a versben, csak hát, amikor mindketten ugyanazt az űrt állják körbe - gyermekük hiányát, az mérhetetlen fájdalom... Még a legszeretőbb figyelemmel sem mindig sikerül... Köszönöm szépen.

m.falvay2018. június 21. 09:22

A fázó lelket csak egy másik lélek tudja felmelegíteni , akár egy szoros öleéssel
Gyönyörű a versed
Miki

gosivali(szerző)2018. június 15. 17:28

@stapi: Biztosan némi önzőség is diktálja, hogy néha kimondjuk a fájdalmat, a szomorúságot, hogy aztán útjára engedve helyére férkőzhessen újra a lelki béke, az életöröm... Nagy erő kell ahhoz, hogy tragédiáink ne lehúzzanak, hanem felemeljenek a fény felé. Köszönöm, hogy itt jártál.

stapi2018. június 15. 17:09

Ez egy gyönyörű, de nehéz olvasmány. Mélyen megérinti a lelket. Gratulálok alkotásodhoz!

gosivali(szerző)2018. június 12. 21:02

@majzikica Köszönöm, Ica.

majzikica2018. június 12. 20:05

Szép, szomorú vers! Szívembe mart. Odaadom!

gosivali(szerző)2018. június 11. 17:03

@lanyigeza: Köszönöm szépen, kedves a figyelmed.

lanyigeza2018. június 11. 16:30

Kedves Vali!
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok, a figyelőmben vagy, várom további verseidet.
Szeretettel: Géza

gosivali(szerző)2018. június 9. 17:00

@judit.szego: Öröm a jöttöd, Judit. Köszönöm.

judit.szego2018. június 9. 14:20

Szeretettel gratulálok!

gosivali(szerző)2018. június 9. 08:05

@szalokisanyi1: Igen, Sanyi, nagyon pontosan írtad körül... Vannak élethelyzetek, amikor nem, vagy alig segíthetsz a másikon, bármennyire is szeretnél, hiszen ugyanazt az űrt, hiányt álljátok körbe... Ugyanaz a fájdalom mardos benneteket, ugyanaz a visszafordíthatatlan és mérhetetlen igazságtalanság történt meg veletek... Azt hiszem, talán hagyni kell ilyenkor a másikat, figyelni rá, persze, hogy nyújtja-e a karját, de felesleges minden kényszerítés különféle elengedési és más közhelyes ''technikák''-ra... Köszönöm, hogy megálltál itt.

szalokisanyi12018. június 8. 20:40

A lélek magányának szomorú panasza.
Torokszorító, remek alkotás.
Tisztelettel: Sanyi

gosivali(szerző)2018. június 8. 17:50

@laszloklara: Köszönöm, Klára. Jó, hogy itt jártál.

gosivali(szerző)2018. június 8. 17:49

@Napsugar0607: Nagyon kedves a jöttöd. Köszönöm. :)

laszloklara2018. június 8. 17:08

Fájdalommal teli, megrendítő sorok, remek

Napsugar06072018. június 8. 17:08

Jaj, de szép. Mélyen megérintette szívem. Nagy szívet érdemel. Gratulálok

gosivali(szerző)2018. június 8. 16:31

@zsoltek: Köszönöm, Zsolt. Örülök Neked.

zsoltek2018. június 8. 15:19

Megható . Szép . Szívvel .

gosivali(szerző)2018. június 8. 11:31

@Sindel: Szívből örülök, ha a szomorúságon túl adhattam valami parányi szépet is... Köszönöm, hogy itt jártál, elmondtad.

Törölt tag2018. június 8. 10:37

Törölt hozzászólás.

gosivali(szerző)2018. június 8. 08:51

@111111: Hiszem, hogy könnyebbé teszi a terheket, ha néha kimondjuk, mi fáj... Köszönöm, Piroska.
@montor: Köszönöm a biztató, szép szavakat, Eszter.
@BakosErika: Mindig öröm, ha megállsz nálam, köszönöm, Erikám.

BakosErika2018. június 8. 06:03

Megrendítő, fájdalmas, de nagyon jól megírt vers Valikám.
Együttérzéssel olvaslak mindig.

montor2018. június 7. 20:37

Gyönyörűen írtál a soha nem múló közös fájdalomról.
Mégis ki-ki külön is megszenvedi némán, a maga árvaságában.
Együttérzéssel, enyhülést kívánva szívet hagyok versednél.
Eszter

1111112018. június 7. 14:33

Megrendítően szépen fejezed ki fájdalmadat, szívet hagyok szeretettel. Piroska

gosivali(szerző)2018. június 7. 10:53

@egrizsoka: Ölellek, Zsóka.

gosivali(szerző)2018. június 7. 10:53

@gypodor: Kedves vagy. Hála és köszönet.

egrizsoka2018. június 7. 10:01

Drága Valikám, tudlak, érezlek...
Egy szerető szívet hagyok...
Zsóka

gypodor2018. június 7. 07:55

''Tessék, itt a takaróm, vagy teríts a vállunkra
meleg kabátot - enyhítsünk ezen a reménytelen,
dermesztő árvaságon!
Szoríts magadhoz, fázom!''
Szívvel ''melegítelek'', ha tudok.
Gyuri

gosivali(szerző)2018. június 6. 21:33

@Pflugerfefi: Igen, természetesen, és hálás vagyok értük, a szeretteimért, akik velem vannak... Csak ott a baj, hogy ugyanazt a hatalmas űrt álljuk körbe mindannyian... A hiány nagy úr... Néha letarolja mindazt, amit iszonyatos erővel, közösen felépítettünk... De már tudom, a szomorú időszak után mindig visszatalál hozzánk a lelki béke...:) Már régóta nem akarom legyűrni a szomorúságot sem, hagyom feltörni néha - mert a megkövesedett fájdalom sokkal rosszabb... - hogy mihamarabb útjára engedhessem, és helyére költözhessen az említett békesség. Köszönöm, hogy itt jártál.

Pflugerfefi2018. június 6. 21:17

Valika!
Mélységesen szèpséges sorok!
Kell , hogy legyen ki enyhítené,
fàjdalmadat !
Talán a Mindenható!
Szívvel, szeretetttel. Feri.

gosivali(szerző)2018. június 6. 21:10

@Rika52, @lejkoolga, @deakeva, @kincseshaz, @gelnadi-gabor, @Metta, @rildi, @B...yL...o, @dreaming58, @Evanna, @Zsuzsa0302: Köszönöm, hogy itt járatok. A biztató, szép szavakat külön is. Sajnos, a nyár, az évfordulók, ünnepek idején nekünk a szép emlékekkel elhozza a fájókat is...

Zsuzsa03022018. június 6. 20:24

Megható, szép a versed kedves Vali! Szívvel, szeretettel, és tisztelettel gratulálok! : Zsuzsa

Evanna2018. június 6. 19:47

Megható vallomás, szívvel olvastam!
Evanna

dreaming582018. június 6. 19:29

Szívszorítóan eleven a fájdalom, ami sugárzik belőle.
Ölellek

B...yL...o2018. június 6. 18:54

Kimagaslóan szép versedhez nagy szívvel gratulálok:
László

rildi2018. június 6. 18:41

A társasmagánynál nincs szörnyűbb, lélekrombolóbb...a legjobb az, amit teszel: kiírod magadból. A fájdalom csodás verseket szül.
Szeretettel ölellek: Ildi

Metta2018. június 6. 17:48

''Tessék, itt a takaróm, vagy teríts a vállunkra
meleg kabátot - enyhítsünk ezen a reménytelen,
dermesztő árvaságon!
Szoríts magadhoz, fázom!''
Fájdalmasan szép versedet szívvel olvastam!
Szeretettel!
Margit

gelnadi-gabor2018. június 6. 17:15

Didereg az ember lelke.Fel kell oldódjon magányosságunk. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

kincseshaz2018. június 6. 16:11

Mély fájdalmadat gyönyörű alkotásban fejezted ki.
Együttérzéssel, szívvel gratulálok. Ilona

deakeva2018. június 6. 14:52

Valika oly szépet írtál mint: ''Ha tested fázik, lelkem Rád adom, Két vállad bársonnyal betakarom. '' J Attila. Szeretettel Éva

lejkoolga2018. június 6. 14:34

Fájdalmasan szép gondolataidnál szeretettel, szívvel voltam, kedves Vali!
Olgi

Rika522018. június 6. 13:40

Mély érzelmekkel teli versednél szívet hagyok szívvel. Marika

gosivali(szerző)2018. június 6. 12:55

@Elise, @pete57: köszönöm a szép szavakat.
@zelgitta1: Igen, úgy hiszem, ez már így marad, legfeljebb tanuljuk vinni a terhet - talán élethosszig. Hálás vagyok, hogy képesek vagyunk erre... Köszönöm a kedves biztatót.

zelgitta12018. június 6. 12:21

Vali, az örök kereszted, ami elkìsér talán a sìrig. Mindrn, vagy szinte minden versedben kísert...Remenykeltô a befejezés, tiszta szívembôl kívánom azt a takarót mindkettôtöknek.
Ölelessel gratulálok,
B.

pete572018. június 6. 11:38

Megindító, de gyönyörű!
Szívvel gratulálok!
Margit

Elise2018. június 6. 11:38

Kedves Vali! Fájdalmasan szomorú, szívszorító ez a bezárt magány, de nagyon szépen fejezted ki az érzéseit! Bár ettől nem oldódik a bezártság kínja, de gyönyörű a végszó:
''Szoríts magadhoz, fázom!''
Szívet küldve gratulálok versedhez!
Elise

gosivali(szerző)2018. június 6. 11:18

@M.Laurens, @editmoravetz, @feri57, @LIne, @Szinci, @szombati, @41anna, @dvihallyne45, @Merluccius, @JohanAlexander: Köszönöm mindannyiótoknak a kedves, biztató szavakat.

JohanAlexander2018. június 6. 10:19

Kedves Vali, szomorúan gyönyörű versedhez,
hatalmas szívet hagyok!

Merluccius2018. június 6. 09:31

Van olyan hideg, mi belülről jön, s kabát sem űzheti.
Szeretettel, köszönettel: M.

dvihallyne452018. június 6. 08:38

Valikám!

Megható, szomorú, szép soraidhoz szeretettel és szívvel gratulálok!

Ölellek:Saci

41anna2018. június 6. 07:47

Nagyon mély, szomorú versed!
Szívecském hagytam!
Melinda

szombati2018. június 6. 06:33

Szomorúan szép vers.
Szívet hagyok.
Tibi

Szinci2018. június 6. 06:20

Mélyérzésű fájdalmas szomorú versedhez együttérzéssel gratulálok . szinci

LIne2018. június 6. 05:53

Torokszorítóan mély ez a csönd.

E remek alkotás minden során átérződik a megrendítő mély fájdalom.

feri572018. június 6. 05:37

Nagyon szép fájdalomversed Vali
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri

editmoravetz2018. június 6. 05:21

Könnyes szemmel olvastam drága Valikám fájdalmas hiányérzetedet.
Gyászod nehéz terhet rótt rád/rátok - szívemből kívánom, találjátok meg együtt a kiutat ebből a kettős magányból.

Nagyon megható versednél szívvel jártam.

Szeretettel küldöm baráti ölelésem: Edit /6./

M.Laurens2018. június 6. 00:27

Drága Vali! Fájdalommal megírt csodálatosan szép soraidért, szívem hagytam.
/ Miklós /

gosivali(szerző)2018. június 5. 23:45

@maxika, @anci-ani, @Irena, @SzaipIstvanne: Köszönet a szép szavakért.

SzaipIstvanne2018. június 5. 23:39

Kedves Valika, nagyon SZEP a versed, meg szomorusagaban is. Nem merem elemezni, csak rontanek a vers szepsegen, nem tudnek olyan szavakat hasznalni, ami verseddel foler. Nagy szivvel voltam: Maria

Irena2018. június 5. 23:20

Gyönyörű!
Gratulálok.
Irena

anci-ani2018. június 5. 22:28

''Ebben az üvöltő némaságban a velünk
szűkölő hiány is kulcsra zárva, hiába várja
a szabadulást: nincs menekvés!''...
Nagyon megható, szívszorító versedhez drága Valikám
szívet küldök szeretettel:
Anci

maxika2018. június 5. 22:15

Szép alkotás!
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom