Szerző
Vers

A verset eddig 480 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Somebody Somebody

Egy virtuális szerelem emléke a mában

Egy kis anekdota?

Szerelmesnek lenni,
s közben nem tudni, kibe,
vágyni valaki után,
ki csak mese.
Semmi szélén lebegni
a kétségben,
s remélni, a herceg jött el teérted.
Őrült, veszélyes játék ez,
s a neve virtuális szerelem,
melyet szárazon kell lenyelned,
kedvesem.
Órák s napok telnek el a világhálón vele,
és gondolataid őköré rendeződnek be,
belezúgsz egy elképzelt képbe,
mit rózsaszín gondolataid kreáltak
az égben.
Vágyképed nevét sem tudod,
hogy hogyan néz ki,
az maga az édes rejtély neked.
Csak bolond, magányos, szíved az,
ami játékra hív,
hogy valami jó végre neki is legyen benned.
Az önző szerv
eszeveszett játszmába kezd,
s egy-két hamis, kedves szó után már kapuit nyitja is a balga,
s érez, mint még soha,
hogy a fene enné meg.
Szerelembeteg lesz, s reményt keres,
úgy gondolja, ez egy csodálatos tündérmese,
s a herceg rálelt,
pont mikor a virtuális tengerben fuldokolt a szerencsétlen.
Mily véletlen, kérem.

A herceg a hajójáról segítségére sietett,
s a hercegnő ártatlan, tapasztalatlan szívének
csak ennyi kellett.
A hercegnő szíve nyílt, s egész élete vele,
egy nyitott könyvvé lett szegényke.
Mindenét tálcán
kínálta fel a virtuális hercegnek,
hisz a szerelem az szerelem,
így is, úgy is, na persze.
A hercegnő ártatlan szíve örül,
boldog az illúziókapcsolatában,
nem eszik s alszik,
minek azt, a virtuális szerelem
táplálja őt, ahogy kell
álmokkal meg a nagy semmivel.

Aztán eljön a nap,
amikor a maszk lehull végre,
a virtuális herceg csak játszott véle.
Meglepő? Nem.
Bolondot csinált a hercegnőből,
s a szívét darabokra szedte,
majd hajójából kilökte vissza a tengerbe,
s tovább hajózott a virtuális térben.

A hercegnő újra fuldokolva, immár összetört szívével
süllyed elfele a mélybe,
feladja, s nem remél már többet.
Napok, hetek telnek el,
míg a hercegnő újra élni kezd,
feleszmél,
erőt vesz magán, s kiúszik a szárazföldre végre,
s a parton egy ládába zárja érzéseit,
s elássa mélyre.
A szívét pedig bezárja örökre.

Sajnos, a hercegnő azonban nem volt elég óvatos,
egy virtuális herceg mégis rajtacsapott.
Bezárt, gyenge, sérült szívét ellopta erőszakkal,
s a szegény összetört hercegnő semmit sem tett,
belement a virtuális játékba,
csak hogy felejtse az elsőt,
ki még a virtuális tengerből mentette.
Vágyott ő is a boldogságra,
de valljuk be, nem ilyenre,
buta, naiv elképzelései
bajba sodorták a szerencsétlent.
Hisz nem szerette az új virtuális herceget,
s nem akarta őt,
csak menekült a magánytól
a drámai hercegnő.
Ő volt a gonosz,
nem eresztette,
a peches hercegnő is ragaszkodni kezdett,
mert félt tőle.
Érzéseket is kreált,
melyek nem léteztek,
ugyanis a valódiak még a föld mélyén feküdtek.
Így vált szörnyű valósággá a virtuális viszony,
és lett a két évig tartó gyötrelem
a pokol különböző szintjein.

A hercegnő sajnálja, hogy nem volt elég erős,
hogy magát megvédje,
s mentse még a menthetőt.

A hercegnő végül ám erős lett,
s kidobta a gaz herceget a szemétbe,
pont oda, ahova való a személye.
S még ha fájt is a magány,
elviselte végre.

Majd egy év telt el,
a hercegnő csak éldegélt,
s nem kereste a szerelmet,
hisz senki nem volt, ki őt rabul ejtse.
Feladta a reményt,
tudta, nincs szerelem,
mi őt boldoggá tehetné.
Üres és rideg lett,
meggyötört szívével együtt végleg.

Aztán az élet
tette őt próbára,
s elé sodorta Őt,
a herceget,
kit talán mindig keresett,
kinél valódibbat sose látott
s érzett.
Ki gyógyír lenne
beteg, sérült, gyenge lelkének
s szívének talán végre.
Egy pillanat alatt rabolta el a hercegnő szívét,
s visszafordíthatatlan érzelmi lavinát indított el benne.
A mosolya kell, s a szeme,
s a hercegnő újra hinni kezdett,
talán mégis lehet boldog valahára?
Se.
A szegény hercegnő, kivel már elbántak,
benézte a dolgot szépen,
szívét kinyitotta egy zárt szívnek,
ennek a hercegnek már van egy hercegnője,
ő pedig mehet a süllyesztőbe.

A hercegnő belátta,
a helyzet reménytelen,
nem meglepő már,
buta a szíve, kérem,
hisz nem tanul sosem.
Egyedül maradt
érzései birtokában
fojtogatva,
a némaságra ítélve.

A történet vége pedig
talán már ismert
mindenkinek,
hát nem a boldogan,
amíg meg nem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


megczirogatott2018. június 16. 18:11

:)

somebody21(szerző)2018. június 6. 17:06

köszönöm szépen.

szombati2018. június 6. 16:45

Elismerésem tartalmas,humoros remek alkotásodhoz!
Szívet hagyok.
Szeretettel!
Várlak én is!
Tibi

molnarne2018. június 6. 15:43

Remek humoros versedhez szeretettel szívvel gratulálok:ICA

feri572018. június 6. 12:03

Nagyon szép humoros versed
Nagy szívvel jelölöm kedvencnek

Feri

atelk2018. június 6. 10:17

Van versedben igazság. Tetszett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom