Az idő most...
Az idő most úgy hoz közelebb távolt:
a rosszhoz még rosszabbat közelebb,
s szívben, testben fájdalmakat siettet,
s nyájat láttat: birka embereket.
Önérdek, persze, embernél is fontos,
de undorít, ha ösztönbirka csak,
s szemét álszentként forgatja az égre, -
lényeg: neki lent mennyi fű marad.
Az érthető, persze, - kell az önérdek,
a csábító zöld, a dús nedvű fű,
de mily rossz érzés felismerni, tényként:
mennyi ember csak birka ösztönű!
Pásztor nem vagyok. A pásztoruk ember?
Bégető hangja légbe felemel
nevetségest, majd tágas legelőket
a nyáj elől sietve ellegel.
Kedvelni ezt a nyájat nem tudom már,
de időnként, olykor, sajnálni még
igen. E táj is az ordas világban
tragédiáknak udvarló vidék.
Bégető birka elhiheti: ember.
Én mindhiába tudom, hogy nem az.
Ám látom, hallom, amit elfelejtett:
volt vért, s felsíró vágóhíd-panaszt.
2018
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
m.falvay2018. június 22. 21:17
Erős , őszinte gondolatok
Szívvel Miki
M.Laurens2018. június 11. 11:55
''Önérdek, persze, embernél is fontos,
de undorít, ha ösztönbirka csak,''
---
Nagyszerű gondolat! Szívet hagyva, nagy tisztelettel olvastam soraidat, kedves Miklós!
/ Miklós /
kicsikincsem2018. június 11. 11:46
Elgondolkodtató... szívvel gratulálok.
Ilona
gypodor2018. június 11. 07:14
''Bégető birka elhiheti: ember.
Én mindhiába tudom, hogy nem az.
Ám látom, hallom, amit elfelejtett:
volt vért, s felsíró vágóhíd-panaszt.''
Erős vers, erős mondanivalóval. Nem is tudom, melyik részt idézzem. mindegyik sor ütős. A reggelem verse!
Szívvel
Gyuri
Vox_humana2018. június 10. 22:59
Így van ez sajnos. Szeretem az őszinte, igaz szavakat... így versbe öntve is. (a verseink legalább nem legeli le előlünk senki)
Szeretettel
Márta
Törölt tag2018. június 10. 22:10
Törölt hozzászólás.
Metta2018. június 10. 21:31
''Kedvelni ezt a nyájat nem tudom már,
de időnként, olykor, sajnálni még
igen. E táj is az ordas világban
tragédiáknak udvarló vidék.''
Nagyszerű alkotás,sokatmondó tartalom!
Szívvel olvastam!
Margit