Szerző

Voodoo

Népszerűség: 407 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 680 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (48)

Voodoo

12 hónap, 12 varázslat

Fázik a Hold, árnyéka is reszket, idén kemény a tél,
persze, hiába üldögél a Nap elhagyott szekerén,
a legutolsó reménysugár is rég jégcsappá dermedt,
még ott lóg az Idő peremén, de bármikor leeshet,
hallgat a fény, csendjébe fagyott jégfolyó a Január,
behavazott partjára fektet, véremben lüktet a láz.
Arcomon rózsák nyílnak, örökre a bőrömre égnek,
lángoló szirmaik megolvasztják a lágy hópihéket,
sehol egy lélek, csak az álmos kémények ásítanak
az égre kalandos füst-meséket, s a hófelhők alatt
- akár a szerelmesek, akik nem könnyű flörtre vártak -
még a tavalyi nyárról álmodnak az út menti hársak.

Kivár a tél, de a szív már remél, és egy különös éj
hajnalán Velencébe csábít a Február, arra kér,
hagyjam ott a bánatom egy ringatózó gondolában,
kövessem őt álarcban és korabeli maskarában
szűk sikátorokon, vén hidakon, álmos tereken át,
amíg elérjük a San Marco eszement forgatagát.
Ott rám kacsint majd a Tavasz is fura álarca mögül,
ki kell választanom a sok-sok télűző bolond közül,
s ha sikerül... megáll a zene, a tánc, ezernyi néma
tekintet, ezernyi (ál)arc fordul kérdőn felém, néha
álmodtam már erről: Arlechino vagyok, a bálkirály,
a nép a jelemre vár, intek, s kezdődik a karnevál.

Március Kisasszony záporfelhőkből készít táncruhát,
leengedi haját és áttáncol harmincegy éjszakát,
reggel mégis vidáman ébred, elkap egy napsugarat,
elolvasztja a friss havat, és délre nyoma se marad,
rosszkedvem palackba zárja, hadd vigye a folyó árja,
kezét nyújtja, táncolni hív, szerelmes tavaszi táncra.
Régi kedvesem ugyanígy táncolt velem, fogta kezem,
mikor átöleltem, azt hittem, többé el se engedem,
végül elment, s máig sem változtak a játékszabályok,
pórul járok, mikor elhiszem, hogy a jövőbe látok,
blöffölnöm kell, mert messzire elkerülnek a jó lapok,
mégis játszom, nem érdekelnek a rohanó hónapok.

Azt szeretném, ha álomba zuhannék egy őszi estén,
átaludnám a telet és csak Áprilisban ébrednék,
közben elfelejtenék minden örvénylő titkot és képet,
lelkem mélyéről kitörölnék minden fájó emléket,
és ha éppen esne, akkor sem lennék kétségbe esve,
felkelnék és egy napot festenék az ablaküvegre.
Hosszú álmom után átvirrasztanám az éjszakákat,
bámulnám a csillagredőket a tavaszi ég fáradt
homlokán, és talán jó néhány éjszakám elrepülne
mire az utolsó kóbor csillagkép is megkerülne,
és közben láthatnék elhúzni pár meteort és üstököst,
mind egy nagy puzzle darabkái Isten ujjai között.

Egy napfényes reggelen Május is betoppan hirtelen,
kivirágzik szívem közepén, akár egy új szerelem,
kották közt talál, életem legszebb dalát írom éppen,
két akkord között tekintetem a virágokra téved,
messziről azt hinném, pillangók pihennek a rózsákon,
pedig tündérek libbennek ide-oda lepkeszárnyon.
Szájtátva nézem őket, újabb s újabb csodára várva,
egyikük épp befonja tincseit, szirmot tűz hajába,
elém tárja kincseit: türkiz szemében mesék élnek,
és mivel a tündérmesék heppienddel érnek véget,
kinyújtott kezemre száll, és velem énekli új dalom,
hangja fátyolként hull a tájra e varázsos hajnalon.

Egy tündér halhatatlan, de szíve szeretetre éhes,
néha neki is ugyanúgy fáj az élet, s néha édes,
áttáncoltuk a Májust, és élveztem minden percet,
mire Június ideért, írtam egy kötetnyi verset,
az egyiken jót nevetett, a másiktól sírva fakadt,
mire az utolsót (f)elolvastam, elröppent a tavasz.
Júniussal megjött a nyár, imádom tengerkék egét,
mikor szél borzolja az aranyló kalászok mezejét,
Istenre várok a napfényes határban, érdekelne,
hogyan lehet jelen mindenütt egyszerre, és jelent-e
bármit a közel és messze az örökkévalóságban,
vajon csoda-e az életünk, vagy csepp az óceánban.

Ha szereted a napfényt, Július a kedvenc hónapod,
a rövid éjszakák, az éjbe nyúló, derűs nappalok,
csak eltévedt turisták mászkálnak a kihalt utcákon,
csendes a város, tikkasztó hőség ül a délutánon,
sokan sziesztáznak, a hűvös lakásban szundikálnak,
jéghideg ital és forró csók is jár a mázlistáknak...
Mikor enyhül a hőség, a vendégek is visszatérnek,
a kávéházak teraszán hamar elfogynak a székek,
én inkább saját teraszomról nézem a naplementét:
a Nap, mint egy óriási vörös rák, fodraik mentén
körbevágja a felhőket, majd visszaragasztja őket,
hogy ezentúl mesehősként járják az égi mezőket.

Ha Augusztus, akkor szabadság, nyaraló családok,
zsúfolt sztrádák, araszoló lakókocsi-karavánok,
jobban járnak, akik ősszel utaznak, ha üres a part,
ősszel is jó meleg a tenger, a napsütés is kitart,
a szomszédaim is nyaralnak, hetekig távol lesznek,
készítek egy italt és élvezem az ajándék csendet...
Végre nem a fűnyíró hangja ébreszt, tovább alhatok,
csillaghullás idején amúgy is sokáig fent vagyok,
angyalok szállnak rajtuk közénk, néha erre is járnak,
végigsétálnak a tó partján, és máris köddé válnak,
de ha másnap egy puha fehér toll vár a terasz kövén,
tudom, rám is vigyáznak, innen és túl álmaim ködén.

Szeptember elején előveszem minden évem, a kort,
amibe születtem, és a célt, amerre a sors sodort,
sokáig loholt nyomomban a Végzet, Istent kérdeztem
miért, sosem válaszolt, de nélküle is rendet tettem
lelkemben: hol régen káosz honolt, most valódi éden,
oly sok sodródás után úgy érzem, végre hazaértem.
Ám Édenemből is kifogynak a szép hetek, s néha már
jéghideg reggelekre ébredek, dér-ruhát ölt a táj,
elmúlt a nyár, s nemcsak a bús fellegek sírnak utána,
én is szívesen költöznék a fecskékkel Afrikába,
de róluk már lekéstem, marad a lágy őszi napsütés,
amennyit bírok, magamba szívok, elég közel a tél.

A világ kincséért nem hagynám ki Október csodáit,
az ég rozsda-kékjét, színes ruhába öltözött fáit,
az éltető napfényt s bolondos délelőttöt a parkban,
mikor mezítláb sétálok a bársony-puha avarban,
s bár már hullámot karcol az elmúlás szele a tóra,
a jövő(m) lebeg a tükrében, megannyi boldog óra.
Most erre a szép jövőre emlékezem, nem érdekel,
hogy mára virradóra hólepel feszült a bérceken,
a szemközti hegy, a szelíd óriás, felhőből formáz
lepkét és rózsát, hogy feldíszítse velük kopár ormát,
s a sziklás édenen végiggördül a nyugvó Nap fénye,
a pillangót várja a Végtelen. Felszáll, hogy elérje...

Az eső, szél és köd csak álca, mind egy Ibsen dráma
díszlete, eljutsz velük a komor Skandináviába,
s bár a hepiend elmarad, legalább a Nap felragyog,
ahogy a reflektorok megvilágítják a színpadot,
a zord norvég táj után Toszkánában találod magad,
verőfényes olasz vidéken játszódik az új darab.
Igen, November épp ilyen, ma kineveti a Halált,
és holnap, a temető csendjében újra magába száll,
esőcseppjei lemossák fáradt arcodról könnyeid,
megvigasztal, megnevettet és őrzi álmod reggelig,
bűvös rétjein holdvirágok nyílnak az ezüst fényben,
talán te is róluk álmodsz éppen e furcsa őszi éjen.

A December nem is olyan vészes, a hibernált tájak
felett morzejelek szállnak, s ha hiszel a ti-ti-tának,
megcsodálhatod a szivárványt az olvadó jégcsapon,
felfedezheted a napcseppeket a frissen hullt havon,
Karácsonyt varázsol és egy új évet a régi helyett,
s ezernyi emléket, mely a kandallófényben fellebeg.
Bár mostanában már csak ritkán talál mellette az éj,
leülök mellé, mikor odakint fákat szaggat a szél,
saját nyomomban járok, rólam mesélnek a hasábok,
leégnek, és azután viszlát... kialszanak a lángok...
tűz voltam és mára parázs lettem, az utolsó szikrát
szívemben rejtege(t)tem. Abban őrzöm az Élet titkát...

Francesco Guccini: Canzone dei Dodici Mesi (Dal a tizenkét hónapról) című szerzeménye nyomán

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Meroni2018. augusztus 20. 10:05

Tizenkét varázslat! Gyönyörű szép életvers!
''...tűz voltam és mára parázs lettem, az utolsó szikrát
szívemben rejtege(t)tem. Abban őrzöm az Élet titkát...''
Szívem hagytam remek soraidnál, kedves Woodoo

csillogo2018. június 24. 21:05

''Júniussal megjött a nyár, imádom tengerkék egét,
mikor szél borzolja az aranyló kalászok mezejét,
Istenre várok a napfényes határban, érdekelne,
hogyan lehet jelen mindenütt egyszerre, és jelent-e
bármit a közel és messze az örökkévalóságban,
vajon csoda-e az életünk, vagy csepp az óceánban.''
CSEPP ! Kedves Voodoo - szépen idevarázsoltad a hónapokat - szívből gratulálok!

gosivali2018. június 17. 17:43

Csodaszép...

moBBing2018. június 16. 19:21

Sokkot kaptam.
,,és ha éppen esne, akkor sem lennék kétségbe esve,
felkelnék és egy napot festenék az ablaküvegre.''

megczirogatott2018. június 16. 18:02

Aztamindenit!!!!!!! A negyedik sor után adtam egy szívet, a második versszak után adnék még egyet....s azután....azután százat! Csodálatos minden sora, minden szava. Elképesztő!!!!
Szívvel, szeretettel, megbecsüléssel, tisztelettel gratulálok.

Rozella2018. június 16. 13:12

Itt még nem is jártam, vagy már igen? Na de melyik hónapban is?? És egyáltalán, most épp milyen hónap van? Sokszor érzem, hogy nyárban ősz, tavaszban nyár... és télben tavasz..., de ha legközelebb elbizonytalanodom, igérem, eljövök majd ide és kiválasztom magamnak a megfelelő hónapot, most épp a júniust! :), bár tudom, ugyanaz, ugyanúgy már soha nem tér vissza! Megbízhatatlanok a hónapok, nem úgy mint én...:)) Bravúros VERS lett, mindegy, hogy mi inspirálta, remélem sokan olvassák majd, talán még azok is, akik három négy soros versnél többet életükben nem írtak, sőt nem is olvastak...:( Nagyon szép nyári (hó)napokat kívánok, + 1 szívet, grátisz, mert tudod a 13. hónap telis-tele van szivekkel, az ember csak odamegy, elhoz egyet és azonnal el is ajándékozza...:) Szeretettel ezt teszem én is, R.

montor2018. június 15. 14:16

Varázslatos versszakok, mindegyik gyönyörű!
Kár, hogy csak egy szívet adhatok! ♥
Élvezd a nyüzsgést, az ajándék csendet, minden nyári örömöt!
Üdv.: Eszter

1111112018. június 14. 20:36

Elbűvölő képekkel ábrázolod a hónapokat, lenyűgözően szép alkotás,szívesen olvastam. Piroska

SzaipIstvanne2018. június 14. 18:43

Tobbszor jottem vissza csodas versedhez. Mar a kor is teszi, hosszabb verset nehezebben fogad be az ember. Nagyon szep kepekkel el a versed. Minden honap tetszik, de a november lett szivemhez a legkozelebb allo. Nagy szivvel gratulalok. Maria

jusziko2018. június 14. 16:39

lélekkalendárium :)

Liwet2018. június 14. 14:11

@voodoo:
Jöttem gyönyörködni megint...! Annyira jó képekkel indítasz, hogy elfeledtem még azt is, hogy télről szólnak a sorok. A folytatás nem különben gyönyörködtet...:)
Rengeteg dicséret sorakozik itt lentebb...jogosan. Valóban meg is érdemli ez az évet egybefogó, átölelő költemény. Minden hónap a maga csodájával a legszebb, egyben pedig, mint egy kosár gyönyörű
alma, ami illatos, mosolyog és szemet gyönyörködtet. Meg van minden hónapnak a varázsa, hangulata. Személy szerinti kedvenceim a májustól októberig hónapok. De jelezem ez nem a versre, csak az időre vonatkozik. Mert minden hónapot, ahogyan megírtad, nagyon szépnek találom.A befejezése pedig megindítóan lélek közeli, szívfájós ugyan, de nem szomorodik el kicsit sem. Csodás, imádtam már félkészen is. De most is találtam benne újat is. Nagyon ügyes vagy!
Szívbéli nagy gratulációm érte! Szép nyarat kívánok!
Ölellek:)

bakonyiili2018. június 14. 11:11

@voodoo: Átolvastam, de még sokszor, sokszor...
Minden évszak, minden hónap szerethető valamiért, ha éli és megéli az ember.
'' tűz voltam és mára parázs lettem, az utolsó szikrát
szívemben rejtege//t/tem. Abban őrzöm az Élet titkát...''
Micsoda befejezés! Minden benne van!
Gratulálok, igazán varázslatos élet-versedhez: Ili / 35. szívvel

Napsugar06072018. június 13. 18:25

Varázslatos nagyon jó öröm volt olvasnom. Gratulálok

Törölt tag2018. június 13. 11:37

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. június 12. 22:18

Micsoda képek, remekek, szépek - micsoda utazás veled :)
Varázslatos volt - majd még jövök, mert ez egyszer nem elég :)

Golo2018. június 12. 21:46

Kedves Wuudoo!

Most már fáradt vagyok. Több időre v an szükségem odafigyeléssel olvasni és átélni a versed.
Első ölvasásra csak ennyit: fenomenális.
Szívet hagyok szeretettel: Mila

Krisztinka2018. június 12. 18:12

@voodoo: Soha nem okozol csalódást:)

molnarne2018. június 12. 13:47

Gyönyörű alkotás nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

Metta2018. június 12. 13:30

Kedves Woodoo!
Gyönyörű,varázslatos,és még az összes jelzőt ide lehetne írni versedhez!
Szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

Shanti72018. június 12. 11:16

Istenem! Milyen csodás utazáson voltam Veled megint. Imádom ahogy megéled a pillanatokat és engeded, hogy benne lehessünk. Hála és köszönet minden sorért. Szeretettel, szívvel és öleléssel Shanti

Callypso2018. június 12. 10:27

Kétségtelenül az egyik legcsodálatosabb, legművészibb, legmonumentálisabb költeményed, kedves VooDoo! Benne van minden varázs, ami éltet és gyönyörködtet minket egész évben... Nagy szívvel, sok szeretettel és őszinte elismeréssel gratulálok hozzá! Legyen ragyogó, ihletben gazdag heted! (:

Liwet2018. június 12. 09:17

@voodoo:
❤️❤️❤️❤️❤️
Ez nagyon,nagyon..... a legszebb versed egyike ,gyönyörü!!!!
Mèg jövök,addig is szîves ölelèsem!
Virág

Pesterzsebet2018. június 12. 08:48

Kedves Voodoo! Ez varázslatos és csodálatos! Minden hónapnak van szépsége és ezt nagyszerűen elénk tártad. Gratulálok! Szívvel olvastam. Üdv. Gina

Zsuzsa03022018. június 12. 07:38

Nagyon szép, gyönyörű, különleges vers. Szívvel olvastam.: Zsuzsa

gypodor2018. június 12. 06:29

''Szeptember elején előveszem minden évem, a kort,
amibe születtem, és a célt, amerre a sors sodort,
sokáig loholt nyomomban a Végzet, Istent kérdeztem
miért, sosem válaszolt, de nélküle is rendet tettem
lelkemben: hol régen káosz honolt, most valódi éden,
oly sok sodródás után úgy érzem, végre hazaértem.''
Hát igen! Én is. Szeptember közepén. Az idén a hetvenediket!!!!
Szívvel
Gyuri

lejkoolga2018. június 12. 03:58

A hónapok jellegzetességeit gyönyörű versben foglaltak össze, kedves Voodoo!
Nem mindennapi alkotás!
Szeretettel, nagy elismeréssel olvastalak: Olgi

1957052520122018. június 12. 00:40

Nem keresem a szavakat, szív(em) beszél , Irén

Zsemike2018. június 11. 23:13

Nagyon tetszik!
Grartulàlok.
Tisztelettel: Gyuri

41anna2018. június 11. 21:31

Szép!
Szívvel ajándékozom meg!
Melinda

anci-ani2018. június 11. 21:10

Remek alkotásodhoz kedves Voodoo,
óriási szívvel, szeretettel, elismeréssel gratulálok!
Anci

Vox_humana2018. június 11. 21:10

Mindegyik versszak remek, de a június és a december nagyon a szívembe fészkelte magát.
Szívvel, szeretettel
Márta

A.Adel2018. június 11. 20:30

Csodálatos. Akármennyire gondolkodom, mást nem tudok írni. Köszönöm, hogy olvashattam, nagy kedvencem lett. Őszinte elismerésem.

1-9-7-02018. június 11. 20:15

Kedves Woodoo varázslatosan szép alkotás szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

maxika2018. június 11. 19:51

Kiemelkedő alkotás!!!
Barátsággal:
Albert

JohanAlexander2018. június 11. 19:38

''...Istent kérdeztem
miért, sosem válaszolt, de nélküle is rendet tettem
lelkemben: hol régen káosz honolt, most valódi éden,
oly sok sodródás után úgy érzem, végre hazaértem...''

Csodálatos alkotásodhoz,
hatalmas szívvel gratulálok!

szalokisanyi12018. június 11. 19:01

Nagyívű, igényes, remek alkotás.
Szeretettel.
Tisztelettel: Sanyi

feri572018. június 11. 18:54

Remek versed, igazi művészi alkotás Voodoo
Óriási szívvel gratulálok
Feri

Törölt tag2018. június 11. 18:38

Törölt hozzászólás.

vargaistvanneel2018. június 11. 18:25

Kedves Voodoo

Nem igazán tudok mit írni, csak ámulok, bámulok, szájtátva olvasok....még olvasni fogom.
Keresem a szavakat, elismerésem, tiszteletem vagy melyik az ide illő..
Az biztos, hogy varázsló vagy!
Nagy Szívvel
Erzsi

voodoo(szerző)2018. június 11. 18:12

Üdv (idő)utazók! Ma együtt utazunk megint évszakokon, hónapokon, egy egész éven át, egyik csodától a másik csodáig. Már előző ''hónapos'' témám hátterében is Francesco Guccini dala állt, az a fajta sejtelmes, elgondolkodtató líraíság, amit nagyon-nagyon szeretek. 100 %, hogy a vers született meg benne előbb, és később megzenésítette, persze majdnem mindegy is...

https://www.youtube.com/watch?v=f_phVZjsC-A

Először ''csak'' le akartam fordítani, de már az első hónapnál feladtam, és a magam versét írtam inkább, úgy, hogy e zenét hallgattam közben, és csak a hangulat, pár jelenet érzékelteti azt ami a dalban elhangzik. Együtt utaztunk végig a hónapokon és különböző tájakon, olyan volt, mintha belelapoznál egy szakácskönyvbe, és kedved támadna végigfőzni az összes ételt. Én is ''megzenésítettem'' minden hónapot, és mert a zene valami állandóan lebegő izé (...) ezért változtak később a versszakok is. Nagyjából úgy szól már, ahogy szeretném. Ez mind ösztönös volt, szándékos csak a sorszerkezet, a forma, és persze a 12 hónap, 12 szakasz, mint alap. És a varázslatok? Nos, a varázslat azért varázslat, hogy ne törjük a fejünket hogyan, miért történik, csak örüljünk, hogy megtapasztaljuk. És persze nem az az igazi varázslat, ahogy és amit írok, hanem az, ahogy minden hónap megmutatja a csodáit. Amennyire csak lehet, levettem a hangsúlyt magamról, a saját érzéseimről is, hogy k-ki könnyebben azonosulhasson a soraimmal. Mert mindenkinek van kedvenc évszakja, kedvenc hónapja is, remélem nem okozok csalódást :))

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom