Szerző

Németh Balázs Blase777

Életkor: 28 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 360 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Németh Balázs Blase777

Csókod a valóság illúziója

Hosszú ideje nem tudom, mi való, s mi nem,
Lassan füstté válik minden, de MI nem,
Néha te sem tudod, mi az igen, és mi a nem.
Csókolsz akkor is, ha dúlsz, vagy tán nem?

Ajkaid ölelésében újra bizsereg minden,
Bent a halott csillag újra beragyog mindent.
Új hajnal kél, és kisarjad az élet maga,
S Csillagföld ismét magától lesz önmaga.

Ám mindez csak statikus valóság e percben,
Az egész csak rezgés a tercben.
Hangok egymás után változó hercben,
Stílussal kötve mégis szabadon a szívben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2018. június 14. 07:22

Kedves Balázs!

Statikusan és minden rezgésével együtt tetszik egyedi és szép versed.
Nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

kodrane2018. június 13. 20:12

Jó a versed, örülök, hogy találkoztunk!

1-9-7-02018. június 13. 19:30

Szívvel gratulálok idő versedhez Anikó

gypodor2018. június 13. 10:38

Tetszik.
Az első Poet-versedhez szeretettel gratulálok.
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom