Sorstalan
Mondvacsinált, oktalan
Cél s akarat kéz a kézben,
Sörtől, bortól meggyötörten
Mered mélységbe,
Reszkető teste tető peremén pihentetve.
Láblógató óvodás,
Egy bohóc gödröt ás.
Álarcosbálban messiás,
Minden tett mély vágás,
Bukás! Marad örök hepciás.
Feszélyezett lézengés, felejthető felkelés,
Mindhiába millió törekvés, majd
Ámul-bámul a tudatlan miliő:
Övezi hát csernobili temető.
Holt hideg, horrorisztikus... Álszentek!
Lélekhang-sikolyok fülekbe csengnek,
Míg harang kondul oly konokul,
S nyugovóra tér az ember, többé már nem okul.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2018. június 21. 09:43
Bármennyire szomorú és komor a hangulata ennek az alkotásnak, sajnos igaz tényeken alapszik, amiket az ember hozott létre... Gratulálok a vershez, drága Alexa! Legyen békés, ihletben gazdag napod! Ölellek! (:
szalokisanyi12018. június 15. 09:59
Remek!
Sanyi
Törölt tag2018. június 14. 06:42
Törölt hozzászólás.