Szerző

K.Jackson

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 162 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

K.Jackson

Búcsú

Magamhoz öleltem remegő testét,
S szebbé tette nekem a borzalmas estét.
Hozzám bújt, mosolya szemembe sütött,
Melegem lett, forró pír arcomra ütött.
Két szép kezével még enyémet tartotta,
Mindig csak becéztem, s ő szívesen hallotta.
Beszéltünk napközben, és át az éjszakát,
Ő csak arról sírt nekem, hogy utálja önmagát.
Mosolygott, de tudtam, belül mindig remeg,
Nevet, de a lelkében csak segélyszót rebeg.
Hideg, eres kezeiben gondok sorakoztak,
Egyre súlyosabbak, nem is fogyatkoztak.
Felkelt a nap, nagy pelyhekben hullott a hó,
A csípős szél meg elfújta mindazt, ami jó.
Hideg, eres kezekből most minden gond kiesett,
Tehetetlen lógnak. Óh, mennyit szenvedett!
Lecsukódtak végleg a szűk kis barna szemek,
Itt hagytak mindent. Engem is, ki szeret.
Utoljára fogom most magamhoz ölelni,
Nem leszek őt képes soha elfeledni.
Arcára simítok. Hideg, de már sima,
Olyan nyugodt lett, nincsen benne hiba.
Fölé hajolok, s mint régen, beletúrok a hajába,
Könnyem csak folyik, s csókot lehelek homlokára.
Arcunk még összeér, az utolsó pillanat,
Most ugrik be minden, sok emlékvillanat.
Megszakad a szívem, s még mindig őt ölelem,
Száján a csók helyét egyszer csak föllelem.
Nem segít a csókom, legyőzte a halál,
Mert elkésett mellőle a bizonyos kék madár.
Véget ért a küzdelem, s a pillanat is megszakad,
El kell sétálnom, ő pedig már lent marad.
Remélem, hogy látja, örökké szeretem,
Megőrzöm emlékét, sohasem feledem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


K.Jackson(szerző)2018. július 12. 12:28

Örülök, ha tetszett.

Varimarici2018. június 30. 11:04

Könnyet csaltál a szemembe mélyen megható gyászverseddel. Szívvel, szeretettel olvastalak.
Marika

K.Jackson(szerző)2018. június 15. 06:38

Köszönöm szépen!

szombati2018. június 14. 22:04

Mélységesen megható,drámai alkotás.
Együttérző szívvel!
Szeretettel!
Tibi

kincseshaz2018. június 14. 21:30

Megrendítő, lélekvers.
Együttérzéssel, elismeréssel, szívvel olvastalak. Ilona

feri572018. június 14. 20:05

Nem segít a csókom, legyőzte a halál,
Mert elkésett mellőle a bizonyos kék madár.
Véget ért a küzdelem, s a pillanat is megszakad,
El kell sétálnom, ő pedig már lent marad.
Remélem, hogy látja, örökké szeretem,
Megőrzöm emlékét, sohasem feledem.

Megható szomorú versedet
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom