Előretolt helyőrség
"Talpra, magyar avantgarde!"
Én vagyok a hegy és a szakadék.
A szó, a rag és a toldalék.
Te vagy a rím és a titokzatos rém.
Én írok rólad meséket,
Míg te bujkálsz előlem,
S reméled a felfedezetlenséget.
Távcsövem szíved mélyére lát,
Vaktölténnyel venném véred,
Amikor kevélységed
Levetkezed magadról.
Száradnak a kígyó pikkelyei,
Hangtalan orkán szakítja
A meleg bőrt.
Őrt áll egy fehér légionárius
Az utolsó védvonal
Roskatag kapujában.
Gerince merev, mint az idő.
Rettentő forróság eszi szuronyát,
Tán egykor beleolvad majd
A rohamozók gyomrába.
Nincsen itt parancs.
Nem csattan bakancs
Az alakuló téren.
Nincsen percenként 88,
Nem szól a Hurka.
Még a halál sem jön,
Annyira durva,
Szajha élet.
Semmivé lett a reménytelenség is.
Feladatod, hogy nem adhatod fel
A feladatod.
Azt sem, amit nem kaptál.
Elátkozott hűséged,
Előretolt helyőrséged,
Amit te választottál.
o. k. l.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kevelin2018. június 22. 06:27
Ez nagyon jó vers gratulálok
kamikaze(szerző)2018. június 16. 13:15
Nagyon köszönöm, kedves Tibor!
szombati2018. június 16. 08:54
Elismerésem!
Igaz versed.
Egyetértek.
Nagy kedvenc lett.
Még jövök s várlak.
Szeretettel!
Tibi
Ez egy olyan vers,amit nem lehet csak úgy átugrani.