Végső felemelkedés
Szonett
Vihar dúlja fel békés nyugalmamat,
Miért van az, hogy mindig csak temetünk?
De gyarló emberként felemelkedünk,
Lelkünkben várt folyamat az alkonyat.
Hitünk olyan erős, a mennybe emel,
A lélek szabad, végre messzire száll,
Vihar nélkül vár a végtelen határ,
Ember - emberként embert ünnepel.
Őszbe vegyülő idő, suhanó árny,
Felettünk kitárva fehér angyalszárny,
Minden gonoszság majd örömbe vegyül.
Szelíddé szelídül most vad és vadon,
Lelkünk túllép minden bűzlő aljzaton,
Szeretet úr, már senki sincs egyedül.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2018. június 25. 14:22
Szívvel olvastam a szép szonettet, gratulálok.
Ilona
molnarne2018. június 22. 22:57
Nagyon szép reményversedet szeretettel szívvel olvastam gratulálok:ICA
M.Laurens2018. június 22. 21:02
Remek szonett: feltétlenül kijár érte a szív és a szerzői tisztelet, kedves Éva!
/ Miklós /
JohanAlexander2018. június 22. 11:08
Kedves Éva, tisztelettel hagyok szívet!
szombati2018. június 22. 10:48
Kedves Éva!
Szívvel és tisztelettel olvastam sokatmondó,szép szonetted!
Szeretettel!
Tibi
feri572018. június 22. 10:45
Nagyon szép reményversed Éva
Szívvel, szeretettel olvastam.
Feri
Maria_HS2018. június 22. 10:43
Szép
1.