Szerző

Tóth Roland

Népszerűség: 74 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 194 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (14)

Tóth Roland

Hogyan tudnám...

Hogyan tudnám
szokni a halált,
mikor körülöttem
nyílnak a cseresznyefák?
Jókedvűen ásít
a dallal töltött völgy,
s a mezőkön
az ég kék derűjét
nagy kortyokban issza a föld.

Nemrég elment valaki,
akit ma már megmásíthatatlanul
kereszttel átszúrt sír ölel,
de mióta a tél fehér koporsóját
a nap-kalapács fény-vésővel nyitotta fel,
azóta minden olyan más,
azóta szívemben végigszaladt egy víg rianás,
s mondd, e virágtengerben mégis
hogyan tudnám szokni a halált?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


sentenced(szerző)2018. július 1. 18:55

Köszönöm szépen, Ilona!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:54

Köszönöm szépen, Éva!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:54

Az jó ha egy vers valahová betalál, de ha a szívbe, az még jobb!
Köszönöm György!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:52

Köszönöm szépen, Elisabeth!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:52

Köszönöm szépen, Jolán!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:51

Köszönöm szépen, Kinga! :)

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:51

Örülök, hogy tetszett Kata és köszönöm jöttödet!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:50

Köszönöm szépen, Dávid!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:49

Köszönöm szépen, Ervin!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:49

Köszönöm, Ildi! Így van, ahogy írtad...ez a vers amolyan bocsánatkérésféle elment szeretteinkhez, hogy ők már nincsenek, mi pedig élünk tovább nélkülük...

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:46

Köszönöm szépen, Ferenc!

sentenced(szerző)2018. július 1. 18:45

Köszönöm szépen, Tibor!

kicsikincsem2018. június 25. 14:01

Szívvel olvastam a gondolatokat, a vershez gratulálok.
Ilona

dreaming582018. június 25. 07:16

Nagy kérdés...sehogy...
Megszokni nem lehet.
Jó vers!

gypodor2018. június 25. 06:13

SZÍVENÜTŐS!!!!!
(10.)
Gyuri

Elise2018. június 24. 13:04

A halált, a szeretteink halálát nem lehet megszokni, csak túlélni, elsiratni tudjuk, és nem feledni!
Szomorú versedhez szívet küldök!
Elise

Molnar-Jolan2018. június 24. 12:28

Szívbe fájós.

Kicsikinga2018. június 24. 08:49

CSODÁLATOS VERS!

19702018. június 24. 07:54

Teljesen emberi gondolatok. Amikor rádöbbenünk az élet adta szépségekre, amikor szeretni kezdünk egyúttal félteni és félni. Nehéz azonosulni és elfogadni a véglegességet bármennyire is tudjuk ez az élet rendje.
Nagyon tetszik ahogy megírtad, különösen szép sorokra leltem benne.

Demonboy202018. június 24. 01:25

Szívvel olvastam :)

thorwald2018. június 23. 23:13

Kedves Roland!
Meginditó soradihoz szivvel gratulálok!
Barátsággal, Ervin

rildi2018. június 23. 19:18

Kedves Roland, hogy ki milyen jelentőséggel bír a számunkra, hogy kit mennyire szeretünk, valójában csak akkor tudatosul bennünk amikor már nincs velünk. Szívbemarkoló a versed...
Szeretettel olvastalak: Ildi

feri572018. június 23. 17:27

Remek versed
Szívvel olvastam
Feri

szombati2018. június 23. 12:04

Alkotásod kifejező és megérint.
Tisztelettel és szívvel olvastalak.
Szeretettel várlak én is!
Üdv!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom