Szerző
Tamás Tóth

Tamás Tóth

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 101 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tamás Tóth

Gyönyörű depresszió

Csend, nyugalom és őrület,
Mi vált ki belőlem?
Haláli sötétség leplez.
Színtelen ez a képzelet.

Szürke egek, szürke tájak,
Messze nincs nyoma boldogságnak.
Sötét fekete és fénylő fehér,
Ne akard, hogy ezt túléld.

Csend, végtelen csend.
Halk, éjszakai fellegek.
Halovány csillagok,
Egyszer úgyis meghalok.

Egyszer megnyugszok.
Megbékélek, mélyen alszok.
Nyugalomban leszek,
Nem lesz vállamon oly sok teher.

A halál nem egy hely.
Nem érzés, nem vezet.
A halál a végzet, cél;
Az élet az út felé.

A földi lét nem számít,
A másvilág már nem ámít.
Nagyobb és több leszel,
Mint most, végtelen.

Az élet értelme
A véggel teljesedik be.
Élj, mint ahogy élned kell,
Ne zavarjon más ember.

A fontos az, mi te vagy,
Nem az, mit mások szeme sugall.
Irányítsd magad, legyél
Ura lényednek, hogy elérd

Azt, mi akartál lenni
A világ csupán ennyi.
Engedd el az ingert,
Légy porszem, a minden.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2018. június 25. 11:26

Nagyon jó!
Szívet hagyok.
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom