Szerző
Vers

A verset eddig 155 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (19)

Megczirogatott Lány

A mezítlábas Notre-Dame

Valahol északon kis templom áll.
Ő a mezítlábas Notre-Dame.
Falai sárból, teteje fából,
Kőből nem épülhetett tiltásból.

Valahol délen biztos áll egy templom,
Nincs gúnyneve. Története poros.
Falai téglából, teteje cserép,
Abba a templomba mindenki betér.

Valahol a Földön ezernyi ember
Néz a templomokra hívő szeretettel.
Bebocsátást kérnek, kezüket kulcsolják.
Ajkukkal mormolnak könyörgő halk imát.

De északon, hol áll a Notre-Dame,
Egy lány nyitja meg a templom ajtaját.
Imát nem mond, ajka csak remeg,
Kívánságot százat is elrebeg.

Nem arra való a templomi hűvös hajlék,
Hogy kívánságok milliói ott elhangozzék!
Csodálják csak falát, olvassák történetét,
Higgyék és suttogják a megírt igét!

A mezítlábas Notre-Dame ajtaja csukódik.
Lány lép ki rajta, ima hallatszódik.
De nem a lány ajkait hagyja el a fohász,
Belülről szűrődik ki hang, válik szónoklattá.

A lány leül a fűbe, egy gazszálat keres.
Szájához emelve mond ki egy férfinevet.
Szerelme olyan, mint az a zöld fűszál.
Gyönyört okoz szépsége, mégis eltaposták.

Csak ül a lány csendben, s lassan elmélázik.
Semmi sem az, aminek látszik.
Látszólag ő egy szép nő, ki a fűben pihen,
Valójában űzött őzgida, ki szerelemtől remeg.

Kívánságot sorolt a Notre-Dame falai között,
Óhajai közt elhangzott: legyen szerelme örök.
De ő a Quasimodo, s a férfi a cigánylány.
Szeretheti őt, de szeretni nem fogják.

Púpjával hátán kell bujdokolva élni,
S púpjában forró lávaként szerelmét titkolni.
S ha jön az a cigánylány, nézheti a táncát,
De sohasem lesz övé, bár birtokolná.

Quasimodo vagyok - gondolta a lány.
Csúffá tett engem a bennem élő magány.
Rejtem púpomban bűnös érzelmeimet,
Ezt élő ember templomban nem értheti meg.

Záródik az ajtó, egy kulcs nyikordul benne,
A mezítlábas Notre-Dame belsejét elrejtve.
Záródik egy gondolat, a lány útra kél,
Várja, hogy a Nyírség előtte megnyíljék.

Talál szépséget a vidék zeg-zugában,
Figyeli a kis rejtett fészkeket, öles lombú fákat.
Vizimalom mellé lép, már festői a táj,
Bárcsak az a férfi ezt vele láthatná!

2017. nyara

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1111112018. július 4. 18:49

Gyönyörűen megírt, megható történet, szívesen olvastam. Piroska

szurkevirag2018. július 2. 19:24

Igen! A szerelem ilyen. Nem érdekli, hogy van vagy nincs viszonzás. Nincs útlevele, nem kér bebocsátást, csak jön... és már ott is van. Félresöpörhetetlen, feltartóztatni sem lehet, dearasztalni sem. Akkor jön és megy, amikor akar. Néha jókor érkezik, máskor nem...
Ejha! Nagyon elevenen láttattad mindezt. Élnek a képek, mint egy jó moziban. Tudsz ám hatást kelteni :)
Gratulálok!

SzaipIstvanne2018. július 2. 11:09

Nagyon meghato, szep tortenet, remek versben. Szivvel idoztem: Maria

Kicsikinga2018. július 2. 10:16

A legszebb templomba tértél!

Pflugerfefi2018. július 2. 09:40

Megható, gyönyörű ám szívszorító történet
nagyszerűen versbe írva!
Gratulálok szívvel! Feri.

gypodor2018. július 2. 08:29

SZÉP!!!!
Szívvel
Gyuri

szalokisanyi12018. július 2. 06:38

Nagyon szép alkotás.
Gratulálok!
Sanyi

kincseshaz2018. július 1. 22:45

Nagyon finoman megalkottad a reménytelen szerelem szomorú történetét és a két csodálatos Notre-Dame titkát. Mindkettő lélegzetelállítóan szép, mint versed.
Szeretettel, szívvel gratulálok:Ilona

Metta2018. július 1. 21:00

Szívet-érintő,megható csodálatos versednél szívet hagyok!
Szeretettel: Margit

feri572018. július 1. 20:34

Csodálatosan szép emlékezés versed
Szívvel, szeretettel olvastam
Üdvözlettel
Feri

Zsuzsa03022018. július 1. 17:55

Mélyen megérintett megható emlékversedet szeretettel, szívvel olvastam. Szép napot kívánok.
Zsuzsa

anci-ani2018. július 1. 17:35

Torokszorító szépséges, megható történet, nagyon megérintett!
A lány hiába szép, mégis éli a rút púpos Quasimodo életét....
Ha nem szereti az kinek szívét adta, nem segíthet rajta a templomi ima.
Gyönyörű versed élmény olvasni, a csodás képek és érzelmek szépen egybe tömörüllnek...
Nagy szívvel szeretettel gratulálok:
Anci

somebody212018. július 1. 17:34

Nagyon szép, ahogy a reménytelen szerelmet megírtad.

szombati2018. július 1. 16:56

Nagyon tetszik.
Nagyon jó.
Szívet hagyok itt is.
Minden versed kedvencem lett.
Szeretettel!
Gratulálok!
Tibi

Icu57042018. július 1. 16:55

Érdekes versed nagyon tetszett kedves Tibi!
Szeretettel. Icu

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom