Küszöbön a boldogság
Egy csendes, unalmas délután
Kopogtatnak kis lakásom ajtaján.
Kinézek, s egy furcsa alak áll ott.
Azt mondja, Ő hozza a boldogságot,
Mi több, Ő maga a Boldogság,
Kinek nem erénye a pontosság.
Én csodálkozva nézek rá, és nem értem,
Hisz vendéget még csak nem is reméltem.
A küszöbön állva néz rám és mosolyog,
Én zavartan várom, hogy tán besompolyog.
Az ajtómat még jobban kitárom,
Hogy belépjen újdonsült barátom.
- Gyere, kérlek, hisz ajtót nyitottam Neked,
Alig várom, hogy együtt lehessek Veled!
De azt feleli: Sajnálom, nem mehetek át,
Míg nem nyitod ki szíved ajtaját!
Így hát azóta is álldogál a küszöbön,
S néhanapján csendesen rám köszön...
2018. június 23.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sz.Livi(szerző)2018. szeptember 16. 16:57
@taxus_baccata: :) Örülök, ha megmosolyogtattalak. Nagyon köszönöm! Igyekszem! ;)
taxus_baccata2018. szeptember 14. 22:50
:) mosolygós vers, ahogy már írtam, a remény, a remény sose tűnjön el :) tb
Sz.Livi(szerző)2018. augusztus 26. 08:52
@Schmidt_Aladar: Kedves János! Nagyon köszönöm a figyelmet és a kedves szavakat! 😊
Szép napot!
Livi
Schmidt_Aladar2018. augusztus 26. 06:22
Szenzációs vers! Tessék nyitni, hogy bejöhessen...
szeretettel, nyitott szívvel:) és már figyelemmel is olvastalak
üdv:
János
Sz.Livi(szerző)2018. július 31. 07:01
@kokakoma:
Kedves János,
Örülök, ha tetszett! :)
Szívből köszönöm!
Lívia
kokakoma2018. július 30. 17:27
Szerintem Már csak a ''pinkódod'' kell a szívnek ''beütni'' Szívvel olvastalak. Szép vers ,és még humora is van. Szeretettel János
Sz.Livi(szerző)2018. július 8. 22:09
@fiddler: Igyekszem... :) Szívből köszönöm, kedves Laci!
Lívia
fiddler2018. július 8. 21:52
Akkor hát....rajtad áll.....mire vársz...és ez sokszor tényleg így van! Tetszik a versed, kedves Lívia!
Laci
Sz.Livi(szerző)2018. július 7. 20:55
@1-9-7-0: Kedves Anikó, hálásan köszönöm ismét a kedves szavakat és gratulációdat!
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 7. 20:53
@GreyMouse: Szívből köszönöm megtisztelő elismerésed! :)
1-9-7-02018. július 7. 19:42
Így hát azóta is álldogál a küszöbön,
S néhanapján csendesen rám köszön... szokták mondani aki a küszöbön áll vagy kilökik vagy be talán a boldogságra is érvényes és akkor csak befele kell irányítani .......kiváló élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
GreyMouse2018. július 7. 18:59
Kedves Lívia!
Hát bizony boldogságunknak sokszor a kulcsa mi magunk vagyunk. Mélabús, mégis reményteli hangulatú vers, hisz ha a küszöbön áll akkor nem kell érte messze nyúlni. Remek gondolatok egy remek versben. Elismerésem hozzá.
Tisztelettel: GéeM.
Sz.Livi(szerző)2018. július 7. 16:40
@111111: Kedves Piroska, szívből köszönöm, hogy időt szántál rá és elolvastad. :)
Lívia
1111112018. július 7. 14:16
Igen, mindig ott somfordál, rajtunk (is) múlik, mikor lesz a vendégünk.
Egyedi felépítésű, kedves hangulatú vers, szívesen olvastam. Piroska
Sz.Livi(szerző)2018. július 6. 16:11
@Kicsikinga: Kedves Tőled, amit írsz! Köszönöm, hogy olvastad és örülök, ha mosolyt csaltam az arcodra! :)
Szeretettel,
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 6. 16:11
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Kicsikinga2018. július 6. 14:21
Visszajöttem megsúgni, hogy mennyire sajnálom szegény Boldogságot, hiszen már elgémberedhetett, amióta az ajtóban áll!
A címe, és annak kifejtése, még mindig mosolyra késztet, és magamba nézésre.
Kicsikinga2018. július 6. 14:18
Olyan aranyosan igaz, hogy végig mosolyogtam, amíg olvastam!
Remek tanvers arról, hogyan ''nyissunk ajtót'', ha a Boldogság kopogtat!
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:46
@ereri: Kedves Erika! Itt is nagyon köszönöm végtelenül kedves soraidat!
Valóban van benne önirónia. ;) Bizony tényleg sokszor mi magunk állunk saját boldogságunk útjába, csak nehéz e tényt felismerni, illetve elfogadni.
Köszönettel, szeretettel,
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:38
@szombati: Kedves Tibi! Sajnos még nem... de igyekszem. :) Nagyon köszönöm a kedves jókívánságot!
Szeretettel,
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:35
@JohanAlexander: Szívből köszönöm megtisztelő véleményed és az újabb hagyott szívet!
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:33
@somebody21: Hálásan köszönöm! :)
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:32
@Olga75: Kedves Olgi! Nagyon köszönöm! Igyekszem :)
Lívia
Sz.Livi(szerző)2018. július 4. 21:24
@SzaipIstvanne: Drága Mária! Ismét szívből köszönöm, hogy időt szántál rám és szívedet hagytad! :)
Szeretettel,
Lívia
ereri2018. július 4. 18:47
''Én csodálkozva nézek rá, és nem értem,
Hisz vendéget még csak nem is reméltem.
A küszöbön állva néz rám és mosolyog,
Én zavartan várom, hogy tán besompolyog.''
Nagyon klassz versike! Bizony, gyakran mindent elkövetünk, hogy boldogtalanná tegyük magunkat. Sokaknak ez a lelki beállítottsága - az ön-sorsrontás. Mégis, pozitív, derűs hangvételűnek érzem az írásod és emiatt önironikusnak is, amit imádok! Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
szombati2018. július 4. 18:24
Azóta már lehet be is engedted.
Légy hát boldog!
Nagy Szívvel!
Szeretettel!
Tibi
JohanAlexander2018. július 4. 13:44
''De azt feleli: Sajnálom, nem mehetek át,
Míg nem nyitod ki szíved ajtaját!
Így hát azóta is álldogál a küszöbön,
S néhanapján csendesen rám köszön...''
Lívia, sokatmondóan remek versedhez, szívet hagyok!
somebody212018. július 4. 13:09
Így hát azóta is álldogál a küszöbön,
S néhanapján csendesen rám köszön...
nagyon szép vers.
Olga752018. július 4. 12:59
Ez de jó! Nyisd ki hát a szíved kapuját! :-)
Szívvel: Olgi
SzaipIstvanne2018. július 4. 12:34
Kedves Livia, ne hagyd a kuszobon alldogalni. Annyira, de annyira kedves vers. Nagy szivvel olvastam. Maria