Szerző
Vers

A verset eddig 296 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lordovics István

Lélekvándorlásaim

Bűvös, kék golyóbist redőznek körbe fekete bársonyok,
Vékony hártya óvja szelíden a búvó, remegő életet,
Magányból leselkedve kíváncsian ráfeszülnek a csillagok,
Tébláboló halál üreges tekintettel sunyítva méreget.

Fák ujjai kapkodnak ezerfelé ágazva a játszi
Szél után,
Nap melengeti tettetett nyugalmát, óvva az álmatag délutánt,
Éreztem a hársfák illatában, az élet lassan tovaillan,
Cipruskoporsó rám borulva ölel örökké
Romolhatatlan.

Mégis a szívemben zuborgó vér bennem hordozza az élet ígéretét,
Átmosva minden szennyet, elém teríti mennyek igézetét.
Hiszek a dalban, mely hordalékként szállítja tova nevem,
Hogy lapát nélkül hánykódva, elveszettként révem meglelem.

A nyugalom tengerének homokos fövenyén tűnődve megpihen,
Lelkem onnan tekint vissza az őrjöngően vad Földre,
Majd gyertya lángjában fürödve, gyöngybe zárva lecsöppen,
A papíron elfolyva egy csapongó versben testet öltve.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2018. július 5. 06:08

Nagyon tetszik.
Szívet hagyok.
Várlak én is!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom