Szerző

Erdélyi Zoltán

Életkor: 50 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 347 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Erdélyi Zoltán

Halotti beszéd egy telefonhoz

Látjátok, felhasználóim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket üres ujjunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy képernyős és hivalkodó,
csak kevés pixel, szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a zöld.
Jaj, tenyeremen a bőr
nem érint már.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen a telefon, egyedüli példány.
Nem gyártják többé, és mindenki fél,
hogy jön a szolgáltatótól egy levél,
Nem javítjuk, de van itt valami hasonló.

Nézzétek e tokot, ez összeomló,
kedves számot. Nézzétek, itt e kéz,
mely tárcsázna, de ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka
telefonkönyv bejegyzéseinek titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Töltés közben is hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt a tételt,
s szólt, kevés a memória, melyet lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hanga,
s mint víz alól szóló nokia ébresztés hangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes kislányom, egy kis sajtot ennék",
vagy sört ivott, és bambán meredt a
kezében égő zseblámpa
fényére, és futott,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a kijelzőjén feltündökölt a jegy,
hogy millió példány közül az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, de Ázsiában,
a honlapon sem, és gazdag plázában
akárkit árulhatnak, csak őt nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa foncsora.
Szegény a telekommunikációs szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes telefontársaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak a telefonra gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Száma volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva, "kikapcsolt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint saját térerejének dermedt erővonala.
Nem kapcsolja be se könny, se szó, se vegyszer.
Veszel egy másik telefont talán egyszer.

Kosztolányi Dezső nyomán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


somebody212018. július 6. 09:54

Jó kis humoros vers, tetszik

Bogsika2018. július 6. 07:12

A mai kor valós verse (búcsúja).Tetszett ahogy írtál róla.:Tünde

szombati2018. július 5. 21:38

Kedves Zoltán!

Remek versed ,nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

mernok582018. július 5. 20:46

Remek! Kosztolányi is elismerné!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom