Látni véltem...
Látni véltem arcodat
A tömeg közepén.
A lelkemben felgyulladt
A régi nagy remény.
Volt egy délceg, ifjú férfi,
Egy szép magyar legény,
Ki kedvességgel és
Erős szívvel indult el felém.
Ki megmutatta, milyen,
Ha valakit szeretnek,
Ki azt mondta mindig,
Nincsen párja szemednek.
Most egyedül, összetörten
Új utakon járok,
S léptem nyomát
Nem kísérti semmiféle átok.
Ha látlak is még
Addig, míg a harmat cseppen,
Magamhoz ölellek,
S sírdogálok csendben.
A világ és én is,
Mint bármi: változok,
De megmaradok az, ki voltam,
S mindent feláldozok.
Légy te mindig boldog,
Vidáman teljen életed,
S kapj meg mindent az élettől,
Tündérszép éveket.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
montor2018. július 10. 08:22
Gratulálok szép versedhez!
Eszter
V.P.2018. július 9. 22:38
Szép versedhez szeretettel gratulálok!
torocsikgabi(szerző)2018. július 9. 14:11
@norabora: Nagyon jól esett kiírnom magamból. Remélem egyszer eljut majd hozzá és megérti min megyek keresztül.
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat.
norabora2018. július 9. 13:43
Szomorúan szép. Talán jól is esett leírnod. Olvasta az, akinek szól?
Törölt tag2018. július 9. 10:25
Törölt hozzászólás.
feri572018. július 9. 08:55
Most egyedül, összetörten
Új utakon járok,
S léptem nyomát
Nem kísérti semmiféle átok.
Nagyon szép Szomorú versed
Szívvel olvastam
Szeretettel
Feri
lanyigeza2018. július 9. 08:50
Kedves Gabriella!
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Géza
somebody212018. július 8. 20:01
Szép szomorú szerelmes vers.