Szerző
Lovag Bornemisza Attila

Lovag Bornemisza Attila

Életkor: 63 év
Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 345 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Lovag Bornemisza Attila

Testvériség

Hajnal felé a kihunyt csillagok parázsa
reszketve rám veti sugarát.
Ébrenlét s álom varázsa lebeg,
festi a hajnalom tavát.
Óh, csillagok, micsoda távol vagytok
ott fent, messze valahol.
Ilyen távol csak mi vagyunk egymástól,
szerelem, szeretet és a toll.
Ilyen távol csak mi vagyunk, pedig naponta látom én,
írunk egymásnak, bókolunk integetve,
íródik egynéhány költemény!
De ilyen távol a lélek ezen a kék földgolyón
nem volt soha egymástól, ezen az úszó hajón.
Egymást kinevetve, egymás ellen élünk, mint rabok,
széthúzunk, gúnyoljuk egymást. Jobb és bal lator vagyunk.
Vagy éppen istenes vagy istentelen a lélek árulásban,
egy piciny hazában ellenségként honolunk.
Egymást feljelentjük, békétlen álmaink felett
lebeg a szívverésünk, és ezt ki fejti meg?
Miért lakunk egy hazában, ha ellenségesek vagyunk?
Mért kiáltunk árulót, ha más a gondolatunk?
Hajnalban a csillagok betérnek a nagy mennyországba
pihenni tán, hisz egyik sem árva, csak fényes-fénytelen.
Miért akarunk fényleni mindannyian, mint kioltott értelem?
Miért nem nyújtjuk lelkeinket és kezünket testvérien?
Hogy megjelenjen a rossz a vágytalanság?
Ezen a Föld nevű szigeten:
Kihunyt a csillagok parazsa, ébred e fura nagyvilág?
Lassan feljön a Nap, hogy imádkozzon egy napon át.
Mi pedig továbbéljük e végtelen életet gonoszkodva, tovább?
Oly messze vagyunk egymástól, mint a parázsló csodák, harmóniák.
Írjatok verseket, költők, testvér legyen e nagyvilág,
világítsunk a földnek, mint a csillagok a Tejutunk nagy taván.
Kezeinket bilincselje össze a sok rózsaág és sok lián.
Békében szeressük egymást, s egymásért szálljon fel imánk.
Álom volt vagy látomás ez a vers is? Én hiszem is legalább:
hogy minden ember testvér, ez legyen az imánk.
Anya szült mindnyájunkat, ezért most fogjunk kezet!
Akarásunk szálljon az égbe fel: Magyar testvérek, kis Istenek!
És hogyha valóra válik, tervünk a testvériség!
Áldott lesz Magyarország, megáldja újból az ÉG!!!

2018.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


123456(szerző)2018. november 11. 10:56

Kedves Gábor!
Nem politikai vagy társadalmi, hanem lelki testvériségre gondolok itt, a költők, művészek, a szegények a kiszolgáltatottakéra, hogy egyszer valamikor paradicsomi állapot fogja felváltani ezt a nagyon szétszabdalt világot. Valamikor volt már aranykori állapot, tudjuk az ókori költőinktől, hiszem, hogy erős összefogással és az Isten igazával még egyszer megvalósulhat. Biztosan csak álom még az egész, de egyszer hiszem, hogy megvalósulhat, persze lehet, hogy túl naiv vagyok, de ''hiszek benne mert lehetetlen''!
Köszönöm hozzászólásodat
Attila

ferenctamas2018. július 17. 11:08

Szép írás! Gratulálok!!!

Törölt tag2018. július 10. 06:40

Törölt hozzászólás.

gelnadi-gabor2018. július 9. 19:01

A vers lendületes, a gondolatok veretesek! Az én világlátásom szerint nagyon fontos társadalmi problémát hoz elénk. A mai európai társadalom alapja a felvilágosodás korában keresendő. Mindnyájan ismerjük a jelszavát: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ami az első kettőt illeti, többé, kevésbé megvalósult. Ugyanis nélkülük nem lehetne polgári társadalom. Nem fejtegetem mélyebben, elég azt mondanom, többé, kevésbé valósult meg. A Testvériség azonban egyáltalán nem valósult meg - legfeljebb fellengzős szavakban. A Testvériség nem tud mit kezdeni a piaccal, a pénzzel, az egyéni és a csoport érdekekkel. Ha lesz társadalmi változás, az csak a Testvériség irányába lehet. A mai világ az erőseké, akik nem engedik közelükbe a gyengéket. Zárulnak a körök ''a mieinkre'' és a barbárokra. A barbárok egyszer már elözönlötték Rómát. Nem lett belőle világvége, tovább virágzott a hellén, római, keresztény kultúra. Attila, olyasmit írtál meg, ami túl mutat napjainkon, mert a Testvériség megvalósítására sehol sem készül a ''fehér ember'', sem az Unióban, sem Magyar hazánkban. Örültem versednek, akkor is, ha gondolataink különböznek. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

lejkoolga2018. július 9. 17:52

Elismeréssel olvastalak, kedves Attila!
Tetszik a versed!
Szeretettel, szívvel voltam: Olgi

123456(szerző)2018. július 9. 16:43

Köszönöm szépen!
Barátsággal: Attila

SzaipIstvanne2018. július 9. 16:40

Kedves Attila, ugy legyen! Remek, mondanivalojaban gazdag versednel szivvel idoztem: Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom