Szerző

Vincze Zsófia

Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 85 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vincze Zsófia

Nevel az élet

A magány bánatát
leányanyám hasában
szívtam magamba.
Éles vádak pengéjére
állítottam szívemet:
miért szeret olyat, ki nem értékeli,
miért reméli a lehetetlen múlatlant,
miért lobban egy mosolytól,
miért nem érti a kimondatlant,
miért gyűlöli azt, akit szeret,
miért nem adja, ha vágyják,
miért nem múlik, ha azt akarom,
miért nem érdemel viszonzást?
Egyet szeretve mindig elhalt
fájdalmas kínok közepette.
A magány bánatát
szerelmes leányanyám
hasában szívtam magamba
viszonzásra várva,
egész életében reménytelen.
Keserédes kínokkal nevel az élet,
felismerni a múlatlan értékeket,
s szorít szigorú türelemmel
mindenkit egyként szeretni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zsokavincze(szerző)2018. július 10. 17:44

Köszönöm a figyelmet!
Zsóka

Zsuzsa03022018. július 10. 16:00

Remek vers! Szívvel gratulálok: Zsuzsa

szombati2018. július 10. 13:27

Nagy szívet hagyok.
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom