Estefelé, hazafelé
Most, hogy lassan...
- Most, hogy lassan közeleg az alkony,
Lesz-é hely, hova fejemet lehajtom? -
Lesz-e száj, ki említi a nevem?
Lesz-e szív, mely együtt érez velem?
Lesz-e, aki letörli a könnyem?
Mostanában bizony elered már könnyen...
Lesz-e, aki hazavezet engem,
Ha a visszautat néha elfelejtem?
Nyílik-e majd virág piros rózsatövön,
Ha a tövét többé én már nem öntözöm?
Ki szór kenyérmorzsát a madaraimnak,
Ki kötözi ágát mályvabokraimnak?
Ki küldi fel imám a csillagos égbe?
Ne késlekedjetek, mondjátok meg végre!
Akkor megnyugodom és kimondom végre:
Jó volt, rossz volt néha, de megérte, megérte!
2018. június 30.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
fiddler2018. október 17. 06:57
Tetszett ez a versed, kedves ''Gabipapa''!
Laci
ereri2018. július 21. 10:16
''Akkor megnyugodom és kimondom végre:
Jó volt, rossz volt néha, de megérte, megérte!''
De szééép! Az idő előrehaladtával egyre gyötrőbb és sürgetőbb kérdések foglalkoztatják az embereket és nagyon szépen, kifejezően ideidézted ezt a jelenséget! Remélem, hogy idejében megérkezik a megnyugtató válasz - és enyhít ezen az érzésen! Ez azonban ráér még! Addig is elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom gondolatébresztő soraid mellett - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.
gelnadi-gabor2018. július 10. 18:40
Nagyon szép búcsú vers! Meg kell írni a történetünket, az is jó érzés, ha a végére pont kerül. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.
SzaipIstvanne2018. július 10. 17:15
Nagyon aterezheto a vers mondanivaloja. Nagy szivvel olvastam, meghato soraid. Maria
szalokisanyi12018. július 10. 15:16
Nagyon szép alkotás.
Gratulálok!
Sanyi
A.Adel2018. július 10. 15:01
Szép vers. Tetszik!
szombati2018. július 10. 14:13
Szép vers.
Megérint.
Szívet hagyok.
Tibi
Olga752018. július 10. 14:00
''Jó volt, rossz volt néha, de megérte, megérte!''
S minden jó, ha jó a vége!
Remek lett e kétségek között született mű!
Szívvel, figyelővel: Olgi