Szerző
Vers

A verset eddig 48 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 13.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szentgyörgyi Sándor László (bugyonij)

Őrizem a lángot...

Álmot rejtő hajnali lányszemek
felverték eleddig szunnyadó szívemet
nyíló tekintetük együtt kel a nappal
ígéretes vágyak szálltak a harmattal.

Muzsikálni kezdtek apró pici hangok
hajnali misére hívtak a harangok
szépek voltak akkor állítom a házak
megszépült emberek ünneplőben jártak.

Kéjesen nyújtózott alattuk a járda
könnyű lábbal léptünk akkor a mába
ígéretes nap kélt szép szemed tüzéből
Vénusz született így szent habok tükréből.

Csattogott a lelkem mint fülemüleének
felnyíló szívemmel azt hittem hogy élek
bennem hömpölygött minden ősöm vágya
szerelemmel nézni mindig a világra.

Gyúltak a lelkemben apró örömtüzek
selymesen zöldültek kitaposott füvek
lepattan a görcs mi bénítólag hatott
felröppenő vágyam vígan mulathatott.

Büszke mellkasomban kifeszült az élet
döngette a szívem keresve a szépet
kiálltam ki én az utca közepére
farkasszemet néztem a vakító napfénybe.

Bús fájdalom szitál csontom velejéig
kiszáradt torkomban fáradt ige fénylik
kirajzó szívemet visszagombolgatom
lelkem halk sírását magam vigasztalom.

Megtévesztett engem rám sugárzó szemed
nem hallgattál végig hiába kértelek
kíváncsian néztél mint háromfejű szörnyet
cirkuszi mutatványt ki versben énekel meg.

Sötét homály van és piszkosszürke massza
felszáradt agyamat fejemhez tapasztja
csúnyák most a házak fáj ha rájuk nézek
ledobna a járda mert botladozva lépek.

Rakom a napokat egymás elé sorban
lesütött szemmel ballagok a porban
kerítés tetején ülnek néma varjak
lepergett évei szemük alján szunnyad.

Két kezem imára kulcsolva megyek
tenyerem kelyhében viszem a tüzet
őrzöm a lángot mert lelkemből fakadt
szerelmes ősanyám ősapám szívéből szakadt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2018. július 31. 08:08

Szépen rímelő,dallamos alkotás.
Kifejező,szép megfogalmazásban és szavakkal.
Nagyon tetszik.
Talán,ezen a szinten ,megér egy még pontosabb szótagszám egyesítést is.
Nagy szívvel!
Szeretettel!

Tibi

attoosz2018. július 17. 08:06

Ez a vers ott van a legjobbak közt. Igazi mestermű.

üdv:attoosz

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom