Szerző
Nagy Vendel

Nagy Vendel

Életkor: 64 év
Népszerűség: 39 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 44 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Nagy Vendel

A szőke tisza szerelmes mosolya

a titkok ösvénye

A magasba lövellő szökőkútnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a szőke Tiszánál
néztük a kérészek vad,
halálba szökellő,
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Tisza,
Millió csókok csokra.
Még tovatűnt a múzeum,
a színház kapuja és fala,
a Dóm kettős tornya,
A Tűztorony, mint a város legősibb orma,
elhalkult József Attila gúnyos kacaja.
Által mentünk a hídon,
s itt a kép megszakad...
ifjúságunk elmúlt,
miért kísért még mindig
a múlt, újra meg újra?
Hiszen a sokévnyi idő
barázdát szántott homlokunkra,
nem hagy nyugodni a csoda,
titkok ösvénye vezeti azt,
aki átjut a lélekhíd alatt.
Az ősz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a tiszai fák.
a Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép, amerre járok,
a Tisza partját szegélyező öreg nyárfák
nyár végi lombjukat, egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez egy titkos kapun át,
hol csodálatos a világ,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Tisza-parti fák...
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Kiváltságosok láthatják
a féltő fák mosolyát.
Ősrégi történeteiket takarják
azok előtt, kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúi,
s a Tiszának fodros habjai
elrejtik koporsók hamvait,
fél világ urának gondolatait,
Attila hun királyunk
nemesen dicső csontjait.
A fény s a sötétség,
arany, ezüst és a vas
hármas koporsója
örökre titok marad
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Szeged,
rajtam kívül nincsen,
aki értené ezt.
Hideg szobor vagy...
Dankó Pista hegedűjén
évtizedek halkuló dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a
sötétség barna balkonja,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


nagyvendel(szerző)2018. július 19. 11:44

KEDVES OLVASÓ BARÁTAIM....

Mindenkinek köszönöm, hogy olvassa néha megjelenő írásaimat, már ami nem rombolja az ifjúság finom lelkületét, és a cenz ura is megengedi...

valóban a szegedi vers a szerelem, a fiatalság, és a történelem , művészetek egyenlege, és sokan vannak akik értik mire gondolok. mindenkinek kívánok szép és tartalmas verseket, olvasni és írni is egyaránt. tolltársi ölelés mindenkinek.. a múzsa legyen veletek.. vendi.

kevelin2018. július 14. 06:53

Jav láttad velem

kevelin2018. július 14. 06:51

Kedves Vendel! Az emlèkek hídján a titkok ösvènyèn elindulva gyönyörű városba èrkeztèl jó volt olvasni.Bár èn csak egyszer ès rövid ideig voltam Szegeden mègis láttad velem.Láttam a folyót fáival a fiatal embert csókjával.Szívvel gratulálok versedhez.

m.agnes2018. július 14. 06:51

Szép igényes verset hoztál. Gratulálok: Ágnes

41anna2018. július 14. 04:26

Nagyon szép!

Szívet hagyok szeretettel!
Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom