Szerző
Amirov Dávid

Amirov Dávid

Életkor: 24 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

versvilag1 láthatatlan tagunk

Amirov Dávid

Füstös álom

Füstöt fújva látom néha még az arcod,
holdfénnyel világítja meg a messzi ég,
de a gyertyafény az éjszakában majdhogy
lágy parázzsal jelzi, menni kész.

És ha szél támad fel, arcomba vágja
síró fáknak narancsfényű levelét,
én csak egymagamban állok, és lelkem rázza,
sikító szívem senkinek sem menedék.

Talán majd ha újra egy testté leszünk,
mint a partról nézve a tenger és az ég,
talán akkor soha el nem veszünk,
de az idő tudja, ez csak átmeneti lét.

A füst is elszáll karikáknak tengerén,
hiába csügged ráncos arcomon a remény,
hiszen ez csak majdnem volt feledés,
ragyogó szemmel senki sem néz felém...

Hiányzott a lány, aki elhagyott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


versvilag2018. július 14. 11:30

Gyönyörű! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom