Komka Robin

Ars poetica

A költői hivatást kell elérnem,
De nem értem, honnan is kezdődik...
Mit kell tennem, hogy felérjen
Lantom csikorgása hősökhöz, kik
Mennyit tettek ez országért,
S én itt állok vagy menekülök,
Ki semmit nem tett koráért...
De itt az idő!
Ha felvettem e hangszert,
Midőn elkéstem vagy nem késtem el,
Változás a szó!
Mi engem felemel talán...
S hol futott Zalán?

Több száz éve - lehet, nem tudtak sok mindent...
De az ember élt s alkotott,
Félt s dalt hozott,
Szózatot vetett itt el!
Századot vitt - s lelt
Értéket - mely naggyá tette
E nemzetet...
Felkelt s vetett szavakat,
Mi műből való fa lett
E termékeny tudás s akarat.
Ez, miért ennyit tett!

Én itt állok - inkább ácsorgok,
Mint kinek nincs célja,
De tervem van, e létra,
Mi talán eljuttat majd oda,
Hol egykoron Zalán futott.
Ez mind, mi nekem jutott...
De becsülni kell mindent, mit ember
Lelt magában vagy előtte,
Hibáztatni könnyű a helyzetet -
Nehezebb kijutni belőle!

Ki gondol, azt nem becsülik,
Frontra kiküldik,
Nem élhet ő,
Meghalni csak csendben!
Lehet nő vagy férfi...
Jó kort nem élhet, ki
Nem fér e rendbe...
Változás a szó, tanulás, akarat,
Mi kijuttat elcsépelt szavaim közül,
S hibának szárnyai közül,
Kik miatt költőnek adtam magamat.