Szerző
Hatos Márta

Hatos Márta

Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1612 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Hatos Márta

Nem búcsúzom...

... emlékezem

Az utcán futottunk össze,
Láttam megtört vagy, oly´ elveszett,
Arcodból semmi nem volt már a régi
Csak két csillagszemed.

Ölelésre tártad két karod,
S annyit mondtál: te nem változol...

Emlékszel?
Legutóbb Mártélyon nyaralt a szűk
baráti kör, mennyi kacagás, móka
maradt a napok mögött!
A jurta hangos volt - egy víg csapat -
ébren vártuk a hajnalokat.
Ott a parton a nyári éjeken
szomorkodtunk elmúlt szerelmeken,
beszéltünk barátokról, s arról, hogy élni, élni kell!

Emlékszel?
Egy rigófüttyös hajnalon a napkeltét rajzoltad
és nevettél: "gyorsan jön nagyon"!
Mindenen nevettünk, kinevettük a zord napokat,
s még annak is örültünk, hogy soha
nem kellett aludnunk híd alatt.
A Tisza-parton ültünk, s tengernek láttuk azt,
csillagot kerestünk éjjel, s fogtunk sok halat.

Emlékszel?
Minden csinos lányt levetkőztetett szemed,
s zokogást tettetve mondtad, hogy mind a
másé, egyik sem lehet a tied.
Rajzoltad az "Örök Évák"-at és mindegyik
rajzod címe az "Örök Semmi" lett.

Emlékszel?
Fejből idézted Verlaine-t és szenvedélyesen
búsan szavaltad a Shakespeare szonetteket,
Villon-t szeretted s hogy Karinthyt* idézheted,
Vangelist csodáltad, s elmerültél Paganiniben.
Én "asztráltam" neked rövid, de boldog életet,
s ősi kultúrákról vitáztunk mód felett.

Emlékszel?
Még alig két hete...
Megint a parton idéztük fel az elmúlt éveket.
Szerettél élni. Főnix madárként újult mindig életed!
Nevettél, mint régen, de láttam szomorú a szemed.
Művész vagy - mondtam én - de csak legyintett
kezed: "semmivé vált az életem, de tudod te ezt,
művészet már az is, ha nem gondolsz erre sem."

Emlékszem... elköszöntünk, mint két jó barát,
s pár nap múlva jött a hír: Te ott vagy, ODAÁT.
Angyalok emeltek a szivárvány fölé.
Nem siet a Nap Neked kelni már.
A holdak ívét rajzolod egy csillaghíd alatt,
s nem mondod többé, hogy te semmi vagy...
Úgy fáj a szó, hogy leírni alig tudom,
csak idézem az utolsó perceket...
Légy jó... majd találkozunk, mondtam,
- akkor nem éreztem, kezed furcsa
szorítása karomon mit jelent -
s nem tudtam miért mondod: Isten veled!

Őszinte barát voltál...
...Várj reám! Hamarosan megyek!
Addig gondold ki, milyenre fessük át a kék eget!
...hallom ahogyan nevetsz...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vox_humana(szerző)2018. augusztus 6. 17:22

@Schmidt_Aladar: Köszönöm. Valóban így van... addig élünk, amíg lesz egyetlen ember, aki emlékezni fog ránk.

Schmidt_Aladar2018. augusztus 5. 05:43

Milyen gyönyörű nekrológ...micsoda ellentmondás ez a élettel (művészettel) teli élet, és a pillanatkapcsoló utáni állapot. Bár éppen a verseddel marad sokáig emlékezetekben a barát. ''Az ember addig él, amíg emlékeznek rá.''

Vox_humana(szerző)2018. április 15. 12:02

@ceci: Én köszönöm, hogy itt is jártál. Fájó emlék, mégis akit a szívünkre zárunk, velünk marad... és ha rágondolunk, halljuk a nevetését.

ceci2018. április 15. 08:21

Ezt csak megköszönni tudom, írj még sokat: Ceci

Vox_humana(szerző)2018. március 30. 09:55

Köszönöm mindenkinek az olvasást, igyekszem sűrűbben jönni.

5klarika62010. július 21. 18:54

Nagyon gyönyörő ez a vers. Őszínte részvétem!

Törölt tag2010. július 13. 20:21

Törölt hozzászólás.

karolyfi2009. december 28. 15:18

Hát, elsírtam magam. Kivételes tehetség vagy.

euphoria2009. december 28. 14:57

U.i.: Kedves Márta!:) Nagyon szép, érzelmeket fekavaró a versed!

euphoria2009. december 28. 14:49

Szomorú, mégis felemelő érzéseket váltott ki belőlem...újra átéltem a Barátaim elvesztését és újra emlékeztem a régi szép időkre, így Karácsony tájékán is rájuk gondolok mindig és gyertyát gyújtok, azokért, akik nem lehetnek már itt..., mert a barátságuk és emlékük örökké a szívemben él tovább...

Jood_Annon2009. december 28. 14:08

Egy kezemen meg tudom számolni, hány vers érintett meg annyira eddigi életem során, hogy elsírtam magam. Ez azon kevesek egyike.
Üdv: Jood

szalaikincses2009. november 24. 19:03

'A holdak ívét rajzolod egy csillaghíd alatt'

Szép vers született a megrázó hírből...

Törölt tag2009. november 23. 16:03

Törölt hozzászólás.

sevokati2009. november 5. 09:27

nagyon szépen megírtad.

sk.

Vox_humana(szerző)2009. október 17. 19:29

Köszönöm. Az olvasást, a jelölést, és azt is, hogy visszajártok.

Törölt tag2009. szeptember 21. 08:01

Törölt hozzászólás.

janow2009. szeptember 16. 15:48

A befejező szakasz kivételesen szép.

Törölt tag2009. szeptember 16. 14:22

Törölt hozzászólás.

Vox_humana(szerző)2009. szeptember 16. 12:01

mezeimarianna, 1970, Edelweiss, Sanzsan köszönöm, hogy olvastatok. SajnosNem én is örültem neked ... itt is.

Törölt tag2009. szeptember 16. 11:13

Törölt hozzászólás.

Sanzsan2009. június 25. 14:13

Szívből gratulálok, versed ''megszorított'' itt belül...

Törölt tag2009. június 24. 21:19

Törölt hozzászólás.

19702009. június 24. 21:08

''Őszinte barát voltál...
...Várj reám!Hamarosan megyek!
Addig gondold ki, milyenre fessük át a kék eget!''

mezeimarianna2009. június 24. 16:28

Nagyon sajnálom:(Versed szép!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom