Szerző

Molnár Ármin

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 87 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Molnár Ármin

Veled szivárvány lennék

Szüntelenül szenvedtem és szüntelenül álmodtam,
Remény nélkül reméltem, hogy elfeledem arcodat.
Bár szétszedné a lelkem, ha idegennek látnálak,
Nem lenne kiút, mert újra beléd esnék.

Már nem jelentek semmit, mert elfordultál álmomban,
Már ott se vagyunk regény, csak néhány soros karcolat,
Már ott is zord az idő, a percek, mint a nádszálak,
Törötten várják, hogy eltűnjön az emlék.

Most ne ijedj meg tőlem, mert ilyen vagyok ázottan.
Ha elmosnak a könnyek, felfedem az arcomat.
Te elfeledtél akkor, én a végtelenig várnálak -
Nélküled szürke, veled szivárvány lennék.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom